Őszi egyveleg a tepsiben: cékla, sárgarépa, lilahagyma, fokhagyma és burgonya

Mentás joghurttal.

4 adagnyi:

• 4 db burgonya
• 2 fej lilahagyma 
• 2 nagyobb nyers cékla
• 3 kisebb sárgarépa
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál balzsamecet
• 1 teáskanál őrölt kakukkfű (vagy 2 teáskanál aprított)
• 1 teáskanál morzsolt zsálya
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 dl fehérbor 
• 3-4 egész csirkecomb
• só, bors
• 1 evőkanál majoranna
• 1 kis doboz görög joghurt
• friss menta (2 evőkanálnyi)

1. A zöldségeket meghámoztam, nagyobb darabokra vágtam (a fokhagymákat csak félbe), és összeforgattam a kakukkfűvel, a zsályával, sóval, borssal, az olívaolajjal és a balzsamecettel. Nagyobb tepsiben elegyengettem a keveréket, és ráöntöttem a fehérbort.

2. A csirkecombokat sóval, borssal és majorannával fűszereztem, a zöldségek tetejére tettem, és az egészet alufóliával lefedve előmelegített sütőbe toltam.

3. 160 fokon 1 órán át pároltam, majd 180 fokon fél óra alatt alufólia nélkül megpirítottam a combok bőrét is. 

4. Az apróra vágott mentát elkevertem egy kevés sóval ízesített joghurtban, ebbe lehet mártogatni a pirult zöldségeket.

Karalábés húsgombóc

6 bőséges adag:

• 4 db nagyobbacska, de zsenge karalábé
• 40 dkg darált hús
• két kis maréknyi főtt rizs
• 1 száraz kifli + 1-2 ek zsemlemorzsa
• 1 tojás
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 kis gerezd fokhagyma
• őrölt pirospaprika, só, bors, fehér bors
• 1 leveskocka
• 1 csokor petrezselyem
• 1 kis doboz 20%-os tejföl
• 3 ek liszt

1. Előre számolni kell azzal, hogy a nem olyan sok hozzávaló ellenére félidőben hirtelen hatalmas adag étel keletkezik, ezért jó nagy fazekat szedjünk elő.

2. A karalábét meghámoztam és változatos méretű kockákra vágtam (2-3-4 cm), amit nem muszáj követni, én azért csinálom így, mert szeretem, ha a karalábé egy része már szinte péppé főtt, egy része pedig egészben marad. Felkockázás után fazékba tettem sóval, fehér borssal, leveskockával és annyi vízzel, ami bőségesen ellepi. Kell ugye a hely a gombócoknak is, de csak kb. 4-5 centivel érje túl a víz a karalábét.

3. Amíg felforr a karalábénk, addig össze lehet állítani a húsgombóc masszáját. Minden hozzávalót alaposan kikevertem: a húst, az apróra felkockázott hagymát, a reszelt fokhagymát, a rizst, a vízbe áztatott és kifacsart kiflit, a pirospaprikát, a sót, a borsot és a tojást. Ha túl laza lenne, akkor zsemlemorzsával tudjuk normalizálni a helyzetet.

4. Kis golyókat formáztam a húskevervényből, és amint felforrt a karalábé, óvatosan beledobáltam őket a lébe.

5. Közepes lángon kb. 30 percig főztem, kevergetni nem nagyon kell, de néhányszor óvatosan átforgathatjuk. A karalábét lehet közben kóstolgatni, egy-egy gombócot kettévágni, így ellenőrizhető, hogy minden rendben van-e. Az utolsó öt percben tettem bele az apróra vágott petrezselymet.

6. A lisztet simára kevertem a tejföllel és egy kevés karalábés lével, majd behabartam az ételt. A sűrűsége valahol a főzelék és a leves állapot között ideális, köretet vagy kenyeret nem igényel.

Fehérbabos-kókusztejes sütőtökpüré balzsamecetes sült céklával és friss korianderrel

Ha feldolgoztuk a cím hosszúságát, a recept már nem lesz ennyire borzalmas, ígérem. Mostanában - mint látható - nem jut időm leülni bejegyzéseket írogatni, és sajnos visszatért a régi problémakör is, a nincsidőmfőzni. Hétköznap aktív lelki küzdelem folyik a mitegyünkma témakörben, mert sajnos tényleg nincs rá időm és mert minden ételfutár rettenetes, így hétvégén szabadul rám (vagy szabadulok én rá) a pótoljunkbemindent életforma. Legutóbb úgy éreztem, hogy egy egész őszt kell hirtelen kipróbálnom és/vagy bepótolnom, ezért került össze a sütőtök a céklával, és csak éppenhogy maradt ki a játékból a káposzta. Az másnap jött. :)

A cékla:

• 4 teniszlabdányi méretű cékla
• 2 ek balzsamecet
• 1 ek cukor
• 1 ek olaj

Ezzel érdemes elkezdeni. A céklákat megmostam, majd egyenként hámozatlanul alufóliába csavartam őket. Egy szintén alufóliával bélelt tepsire állítgattam a csomagokat, és 200 fokos sütőben egy óra alatt puhára sütöttem. Ezután a türelmes emberek megvárhatják, hogy kihűljön, az énfélék pedig foghatnak egy húsvillát/kést, és elkezdhetik az ügyeskedést. Kicsomagolás után meghámoztam a céklákat, majd kis kockákra vágtam őket. Egy serpenyőben az olajon megolvasztottam a cukrot, felöntöttem a balzsamecettel, és ebben forgattam át a cékladarabokat. Két perc összemelegítés után kész is. Érdemes megkóstolni, hogy elég savanykás-e a balzsamecettől, a végeredménynek édeskés-savanykásnak kell lennie.

A sütőtökpüré:

• 50 dkg sütőtök
• 2 dl kókusztej
• 1 doboz konzervált fehérbab
• friss gyömbér (kisujjnyi)
• 1/2 kk szárított zsálya
• 1 kk cayenne bors
• só, bors

A sütőtököt meghámoztam, felkockáztam, és feltettem főni a reszelt gyömbérrel, a zsályával, sóval, borssal és a kókusztejjel. Közepes lángon forraltam, és néha átkevertem egy villával. Amikor már látványosan kezdett pépesedni a sütőtök, akkor hozzáadtam a lecsöpögtetett fehérbabot, és botmixerrel összepürésítettem a keveréket. Ha túl sűrű, akkor egy kis vízzel vagy tejjel át lehet még keverni.

A többi:

• a tetejére friss koriander összetépkedve
• vékony szeletekre vágott csirkemell majorannás-sós-borsos olajban fél óráig pácolódva, majd forró serpenyőben kisütve

A pürére halmoztam a céklakockákat, megszórtam korianderrel, és boldogan megettük a csirkemellel tálalva.

  

Habkönnyű tejszínes túrótorta

Recept:

• 12,5 dkg liszt
•  1 teáskanál sütőpor
•  25 dkg cukor
•  1 tasak vaníliás cukor
•  12,5 dkg margarin
•  2 tojás
•  25 dkg túró
•  2 dl natúr joghurt
•  1 citrom reszelt héja és leve
•  1 tasak zselatin (10 g)
•  5 dl tejszín

1. Kibéleljük sütőpapírral egy 24-26 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját. A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
* Érdemes a sütőpapír alá kenni egy kis olajat, így könnyebb lesz rákenni a tésztát, mert nem csúszkál.

2. A lisztet, a sütőport, 12,5 dkg cukrot, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a margarint és a tojásokat (kézi robotgéppel) simára keverjük. A formába simítjuk, és a sütőben kb. 30 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, lecsatoljuk a forma oldalát, és vízszintesen kettévágjuk a tortalapot.

3. A zselatint a csomagon olvasható utasítás szerint vízbe áztatjuk. A túrót habosra keverjük a joghurttal, a citrom levével és héjával. A zselatinhoz öntünk 1 dl vizet, felforraljuk, elkeverjük kevés túrókrémmel, majd az egész túrókrémbe dolgozzuk. A tejszínt kemény habbá verjük a maradék cukorral és a túrókrémbe forgatjuk.

4. Az alsó tortalapot visszatesszük a formába, körézárjuk a kapcsot. Rákenjük a krémet, elsimítjuk, majd 1-2 órára hűtőbe rakjuk. A tortalap felső részét 12 részre vágjuk, rátesszük a dermedő krémre, majd hűtjük még legalább 2 órán keresztül. Ha jól kihűlt, megszórjuk a tetejét porcukorral.

Rusztikus vadas csirke

2 személyre:

• 40 dkg csirkemell
• 1 kk sült csirke fűszersó
• 20 dkg leveszöldség (répa, gyökér, zeller, karalábé)
• 1 közepes fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• 2 ek cukor
• 1 kk paradicsompüré
• 1,5 dl száraz fehérbor
• 1 babérlevél, só, bors
• 1 dl tejföl
• 1 ek liszt
• 1 ek mustár
• 1 ek citromlé

1. A csirkemellet csíkokra vágjuk és megszórjuk a fűszersóval. A zöldségeket azonos méretű kockákra, a hagymát és a fokhagymát pedig finomra vágjuk. 

2. 1 ek olajban pirosra sütjük a húscsíkokat és félretesszük. A másik ek olajban karamellizáljuk a cukrot, hozzákeverjük a paradicsompürét, aztán hozzáadjuk a hagymákat és a zöldségeket, végül felöntjük a borral. Ízesítjük sóval, borssal és babérlevéllel. Időnként vízzel felöntve puhára pároljuk. 

3. Ha kész, akkor hozzákeverjük a húscsíkokat és összemelegítjük vele. A tejfölt kikeverjük a liszttel és 0,5 dl vízzel, majd a raguhoz öntjük és kiforraljuk. Mustárral és citrommal ízesítjük, tésztával, zsemlegombóccal, burgonyapürével vagy rizzsel tálaljuk.

Chilis-kakaós csirkenyárs sajtkrémmel töltött burgonyával

Ezt a receptet megint két helyről ollóztam össze: a rablóhús ötlete lúdanyó receptjéből származik, a köretet hozzá pedig sajtkukac ihlette, csak egy kicsit változtattam mindkettőn.
Na ez az, ami tökéletesen nekem van kitalálva: fűszerezzünk húst kakaóval, aztán vagy fintor, vagy boldogság, itt utóbbi. Furcsa első ránézésre, de valahogy mégsem idegen ízvilág, bevallom, én ennél még kicsivel extrémebb élményre is számítottam. Ettől függetlenül különleges persze, de pont azon a határvonalon mozog, hogy egyszeri élmény legyen-e, vagy pedig bármikor örömmel felfalnám. Az a fajta étel, aminél eleinte gondolkodva forgatjuk a falatot a szánkban, de egy perc múlva úgy csúszik befelé, akár egy jó steak.
A sajtkrémes krumpli pedig olyan tökély, hogy magában is bármikor, bármennyit, még hidegen a hűtőből kilopva is isteni volt. :)

Két személyre + esti nassolásra:

Hús:

• 1/2 kg csirkemellfilé nagyobb kockákra vágva
• 2 nagy fej hagyma

Pác:

• 1 tk keserű kakaópor
• 2 tk őrölt chili
• 2 gerezd fokhagyma reszelve
• 1/2 tk majoranna
• 2 babérlevél
• só, bors
• 6 ek olaj

Köret:

• 4 szem közepes burgonya
• 10 dkg tömlős natúr krémsajt
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• (az eredeti receptben újhagyma is van, akkor épp nem kaptam)

1. A pác hozzávalóit összekeverem a só kivételével, majd beleforgatom a húskockákat, és hűtőben legalább egy órán át pácolom, de egy éjszaka még jobb.

2. A burgonyákat egészben forró sütőbe dugom és puhára sütöm, csak így egyszerűen minden nélkül, majd kiveszem és állni hagyom kicsit. 30-40 perc alatt készül el, egy késsel böködjük meg időnként, ha könnyű beleszúrni a közepéig, akkor van kész.

3. A hagymákból nagyobb darabokat próbálok összeügyeskedni, a húshoz hasonló méretben, de csak egy-egy réteg legyen mind, lassan sül át. Vízbe áztatott bambusznyársra húzogatom felváltva a pácból kivett, sózott húskockákat és a hagymákat, amiket szintén lehet sózni kicsit.

4. 200 fokos sütőbe tolom a nyársakat, amit egy alufóliával bélelt tepsire rendeztem. Időnként átkenegetem a megmaradt páccal, forgatom is néhányszor, kb. 20 perc alatt készre sül.

5. Mindeközben a burgonyákat félbevágom, a belsejüket kikaparom (0,5 cm-es perem maradjon), aminek a felét összekeverem a sajtkrémmel, a fokhagymával, sóval és borssal, majd visszatöltöm a burgonyafelekbe.

6. Ha kész a hús - vagy ha elég nagy a sütő, akkor egyszerre is lehet őket sütni -, akkor beteszem 200 fokra a sajtos burgonyákat is és pirulásig sütöm őket.

Kakaós-meggyes kocka egy kevés chilivel

A csokoládé chilizése jónéhány éve jelent meg nálunk, ami aztán egyesek nagy lelkesedésében a végletekig fajult: láttam már olyan táblás példányt, amin jókora szárított chilikarikák díszlettek, igen sűrűn elosztva. 

De a pláne ebben a műfajban szerintem pont az, hogy megmaradjon a "mintha" élmény, egy kicsit bizsergesse a torkot, de a sütemény az sütemény, nem pedig lecsó. Ez a recept pont ilyen.

Nem túl nagy tepsinyi (kb. 20 x 30 cm):

• 20 dkg liszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 15 dkg margarin
• 4 tojás
• 15 dkg cukor
• 7 dkg kakaópor
• 2 kk őrölt chili
• 1 üveg meggybefőtt 
• 1-2 ek meggylé

1. Az egész tojásokat kézi mixerrel simára kevertem a cukorral és a szobahőmérsékletű margarinnal.

2. A lisztet külön tálban összekevertem a sütőporral, a kakaóval és a chilivel.

3. Az előbbi két egyveleget összekevertem, majd a legvégén hozzáadtam a leszűrt magozott meggyet és egy kevés meggylevet is. Érdemes rászánni az erőt a meggyszemek egyenkénti átnyomogatására, akkor nem kell óvatoskodva enni a süteményt, bármilyen jó minőségű gyári magozásban lehet hiba.

4. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon kb. 35-40 perc alatt megsül.

Sertéstarja hagymakarikákkal, répapürével és zöldborsóval

Egy ötlet hétvégi ebédhez.

1. A répapüré:

• 3 szál sárgarépa
• 1 szem krumpli
• só, bors, őrölt koriander
• 3-4 dkg vaj
• 0,5 dl tejszín

 A répát kisebb darabokra vágtam, sós vízben majdnem puhára főztem, majd hozzáadtam a felkockázott krumplit is. Amikor mindkét zöldség megpuhult, leszűrtem, de egy nagyon kevés levet hagytam rajta. Fűszereztem sóval, borssal és őrölt korianderrel, majd vajjal és tejszínnel pürésítettem.

2. Borsó:

• 20 dkg fagyasztott zöldborsó
• vaj
• só, bors

Kis lángon vajat melegítettem, rádobtam a zöldborsót, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem egy kevéske vízzel. Lefedve 5 percig, majd fedő nélkül még 5 percig pároltam, illetve addig, amíg elforrt a leve.

3. Tarja hagymakarikákkal:

• 4 szelet csontozott sertéstarja
• mustár
• só, bors
• 2-3 vöröshagyma
• liszt
• olaj

A tarjaszeleteket egy estén keresztül pácoltam borssal és mustárral elkevert olajban. Sütés előtt egy órával kivettem a hűtőből, majd sózás után egy jó állapotú teflonos serpenyőben forró olajban a húsok mindkét oldalát pirosra sütöttem. Ugyanaz érvényes rá, mint az előző receptekben, a húst keveset mozgassuk sütés közben, így lesz szép pirult.

A hagymákat felkarikáztam, egy tálkában jól összeforgattam sós liszttel, majd nagylyukú szűrőn leráztam róluk a felesleges lisztet. Forró bő olajban több adagban barnulásig sütöttem. 

Szalonnás csirkenyárs sült cukkinis salátával

Mostanság aktuális a cukkini-túladagolás, ennek remek módja a következő recept. A cukkini akkor lesz igazán zseniális ízű, ha jó alaposan megpirítjuk (vagy a nagymamánk kirántja), ilyenkor egy sűrű joghurttal maradandó emlékű köretet alkot. Mindenféle nyársért rajongunk, itt most mustár boldogítja a bacont és fordítva. 

4 embernyi:

• 60 dkg csirkemell nagyobb kockákra vágva
• mustár
• szeletelt bacon
• só
• 50 dkg cukkini
• friss kakukkfű/snidling/kapor/reszelt fokhagyma
• 4 dl sűrű joghurt (pl. a sparban kapható egy kék dobozos görög joghurt, talán a bakoma gyártja, az szuperjó ehhez)
• 1 cikk citrom
• olívaolaj

1. Ha bambusznyársat használunk, akkor sütés előtt áztassuk be 20 percre. A mustárt összekevertem kevés sóval, majd beleforgattam a csirkekockákat. Kicsit hagyhatjuk állni is, de nem feltétlenül szükséges. A baconből kb. 10 cm-es darabokat vágtam (praktikusan egy szeletet ketté), és egyesével betekertem a mustáros csirkedarabokat. Érdemes úgy végezni ezt a műveletet, hogy minden betekert darabot rögtön felhúzunk a nyársra, ez rögzíti a bacont a húson. Így elvileg 4 nyársat kapunk.

2. 200 fokra előmelegített sütőben néhányszor megforgatva pirosra sütöttem. (Alacsony peremű tepsi + sütőpapír/alufólia, alá kevés olaj.) Lehet serpenyőben lassacskán vagy grillen boldogan.

3. A cukkinit felkarikáztam, sóztam, és mindig csak kevéske olívaolajat aláöntve minden karikát (sajnos) adagonként pirosra sütöttem. Mindkét oldalukat persze. Kiszedve kicsit hagytam hűlni, majd beleforgattam a sóval, kakukkfűvel, fokhagymával és nagyon kevés citromlével ízesített joghurttal.

A recept a Nők Lapja Konyhából.

A sült csirkemell

Száraz, unalmas, egyszerű, első ránézésre úgy leginkább semmilyen. Ámde bisztró éttermekben találkoztam már maradandó élménnyel, ezért nem tettem le teljesen a jó csirkemellről. Persze náluk gyakran a hangzatos sous vide eljárás is segít, amivel alacsony hőfokon vákuumban párolják tökéletesre a húsokat, de azért egy jó serpenyővel is van még értelme az életnek. Egy ilyen sült csirkemell jó lehet húsos salátákhoz (pl. cézár), gyors ebédnek (lehet mellé egyszerű kukoricasalátát is enni, amit konzerv kukoricából, paradicsomból, mozzarellagolyóból, lilahagymából szoktam készíteni citromlével és olívaolajjal, de még gyorsabb a majonézes kukorica), vagy bármilyen kellemes zöldhöz, nyári nagy melegben, diéta alatt, megmiegymás. 
A fűszerezés szabadon választott, én majorannát, cayenne borsot és őrölt borsot szoktam tenni a csirkére. 

Ha valakit csak a csirkemell sütése érdekel, a recept végén összefoglaltam a lépéseket. :)

2 adagnyi:

• 1 nagyobb csirkemellfilé
• só, bors, majoranna, cayenne bors (1-1 tk)
• 1 tk mustár
• olaj
• újburgonya
• újhagyma
• fokhagyma
• koktélparadicsom
• zöld spárga
• petrezselyem

1. Egy nappal korábban a csirkemelleket bepácoltam: a két félre vágott húsról levágtam a nyesedéket, a mustárt, a majorannát, a cayenne borsot, az őrölt borsot és kevés olajat összekevertem, átkenegettem vele a csirkét, állni hagytam benne felhasználásig.

2. A húst sütés előtt 30 perccel kivettem a hűtőből, hogy ne hűtse majd le a serpenyőt. A másik fontos dolog, hogy csak közvetlenül sütés előtt sózzuk. Ezután pedig inkább jó forró, mint közepesen forró, de nem füstölgő teflonos serpenyőben mindkét oldalát pirulásig sütöttem. Itt is arra kell figyelni, hogy ne mozgassuk a húst, mert nem lesz lehetősége pirulni, ha mindig úton van. Ha elég olajjal pácoltuk, nem kell alá külön olaj sem.

3. Amikor mindkét oldaluk megpirult, kis hőálló tálba szedtem őket (kevés olajat tehetünk alá) és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütöttem még. Kivéve 10 percig alufóliával lefedve pihentek, ezután tálaltam.

4. Amíg a sütőben tartózkodnak a csirkemellek, a köret elkészítése jön, ami nem túl bonyodalmas. Első lépésben mindent falatnyira vágtam. Ezután kevés olajon megpirítottam az újburgonyát, kiszedtem az olajból, a helyére beleszórtam a felcsíkozott újhagymát, a karikára vágott fokhagymát és a kb. 4 cm hosszú darabokra vágott spárgát is. Sóztam, borsoztam, nagy lángon 10 percig pirítottam az egyveleget. Ezután visszatettem a krumplit is, felöntöttem fél dl vízzel, lefedtem, és még kb. 5 percig pároltam a keveréket. A végén hozzáadtam a paradicsomot és a felaprított petrezselymet is, de ezekkel már csak 1-2 percet pirítottam.

*Hogyan süssünk jó csirkemellet:

- fűszeres, de só nélküli pácolás egy éjszakán keresztül
- sütés előtt 30 perc pihentetés szobahőmérsékleten
- forró, de nem túl forró serpenyőben két-két perc pirítás mindkét oldalnak, immáron sózva (kéreg + szín elérése)
- 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc sütés
- 10 perc pihentetés felhasználás előtt alufóliával beborítva

Borskéregben sült karaj zöldbors mártással

Szinte mindent eggyel borsosabban szeretünk, mint kellene, ezért aztán csodálatos ötletnek tűnt túlzásba esni, így lett a vastagon borskérges hús nyakonöntve zöldbors mártással, amit bélszínhez/steakhez egyébként is imádok.
Ha egészben sütünk karajt, két lehetőségünk van arra, hogy ehető legyen a végeredmény: vagy kapunk karácsonyra egy húshőmérő villát, vagy pedig alacsony hőfokon sütjük a húst kétszeres ideig. Mindkettőt próbáltam, mindkettő szépen működik, a rostok szétválnak, a szaft nem veszik el, a hús nem szárad ki.

A karaj 2 személyre:

• 60 dkg csont nélküli karajból marad még vacsorára is
• egész vagy durvára tört színes bors
• 1 ek méz
• 2 ek (dijoni) mustár
• só
• 1-2 ek olaj

1. Az egészben vásárolt karajról levagdostam a hártyákat, illetve a csontot is, ha épp a hentes bácsi nem csinálta meg helyettem. Az egész borsot kávédarálón vagy mozsárban durvára törtem, így jön ki az igazi aromája, de készen is megvehető, a lényeg az, hogy ne finomra darált borsot használjunk.

2. Egy tálkában összekevertem a mustárt, a mézet, a sót és az olajat. Ezzel a mázzal a karajdarab minden oldalát szépen átkentem.

3. Mélyebb tálkában elegyengettem a durvára tört borsot, majd mintha paníroznék, ebbe forgattam a mustáros karajt. Vastag réteget kell alkotnia a borsnak, ezért kell alaposan bemustározni a húst, hogy jól rátapadjanak majd a borsdarabkák.

4. Forró teflonserpenyőben (olaj nélkül) a borsos karaj minden oldalát hirtelen megkapattam (két villával könnyű forgatni), majd egy kis tepsibe emeltem át, aminek az aljára olajat öntöttem. Lehet tenni alá/mellé darabolt hagymát, egy kis vizet mindenképp vagy bort is akár. Alufóliával lefedve két útra léphet a folyamat.

5/1. Ha nincs húshőmérőnk, akkor a sütő hőfokát 140 fokra állítjuk, ilyenkor két óra a sütési idő lefedve, majd a pirítás kedvéért 200 fokon még 5-10 perc.

5/2. Ha van húshőmérőnk, akkor lehet bátran sütni 180 fokon lefedve, kb. 50 perc után már le lehet ellenőrizni a belső hőmérsékletet. A hústűhöz tartozó táblázatból kikerestem a közepesnél kicsivel jobban átsült  állapot hőfokát, aztán alufólia nélkül még 5 percet pirítottam a tetején.

6. Amikor kivettem a sütőből, átemeltem a húst egy vágódeszkára, beborítottam alufóliával és 10 percet pihentettem a saját gőzében. Így lesz szép szaftos.

Zöldbors mártás:

• konzerv (puha!!) egész zöldbors
• 1,5 tk mustár
• fél tk ketchup
• citromlé
• vaj
• liszt
• tejszín
• tej

Az arányokkal bajban vagyok, mert csak érzésre készítettem. Az biztos, hogy legalább 3-4 ek vajat kell lassú tűzön olvasztani, ez 3 ek lisztet felvesz. Világos rántást készítettem, ízesítettem mustárral, ketchuppal, pár csepp citromlével, beletettem mondjuk fél üveg lecsöpögtetett zöldborsot (ez 4 ek lehet), felöntöttem kevés tejjel és több tejszínnel, hogy közepesen sűrű mártást kapjak. Jól össze kell forralni, hogy a liszt ne maradjon porszerű benne. 

A köret most ez volt: http://www.nosalty.hu/recept/mustaros-krumplisalata

Zöldborsós lepénytorony

Megunhatatlan szerelmem ez a lepény, ami azért különösen nagy ügy, mert új recepteket csak nagyon ritkán csinálok meg újra és újra. Azért került elő mégis legalább ötször már ebben az évben, mert tipikusan az az étel, amivel bármikor lenyűgözhetünk bárkit. Olyan gyönyörűen mutat egy fehér tányéron, mintha az ember valami őrületet pakolt volna a vendége elé, mégis viszonylag kevés pepecs az ára mindennek. 

A lepény pontosan úgy készül, mint egy tócsni, csak frissebb és édeskésebb a borsó miatt, a csirkekockák sósan pirultak, a jogurt pedig finoman felfrissíti a tornyot, szerintem maga a tökély. :)

A Nők Lapja Konyhában leltem rá, de a recept arányai szerint kivitelezhetetlen a lepény, ezért itt már azt írom le, ahogy ténylegesen működnek a dolgok.

Recept 4 főre:

• 50 dkg csirkemell
• olívaolaj
• majoranna
• 40 dkg zöldborsó
• 2 tojás
• 6-8 ek liszt
• só, bors, szerecsendió
• 4 dl natúr/görög joghurt
• snidlinghagyma
• 1 gerezd fokhagyma

1. A felkockázott csirkemellet sóval, borssal, kb. 3 tk majorannával és 2-3 ek olívaolajjal összekevertem, és ebben a pácban hagytam érlelődni, amíg a lepényeket elkészítettem.

2. A lepényekhez a zöldborsót sós-cukros (1 kk só + 2 kockacukor) vízben puhára főztem. Amikor elkészült, hideg vízzel átöblítgettem, hogy ne csapja ki a később hozzáadott tojásokat a forróság. 

3. Elővettem egy tálat, ebben krumplinyomóval félig összetörtem a zöldborsót. Ez azért nagyon fontos mozzanat, mert így kevesebb liszt kell és nem gurul szét a massza sütés közben. A zöldborsót sóztam, borsoztam, szerecsendióztam (kb. fél kk), elkevertem két tojással és annyi liszttel, amennyivel stabil masszát alkot. A nokedli állagánál keményebb, de még ragacsos a tészta.

4. A zöldborsós kevervényből nagyobb evőkanálnyi adagokat mértem ki, ezeket közepesen forró olajba pottyantottam, a kanál hátával lenyomkodtam/formáztam őket, és mindkét oldalukat enyhén pirosra sütöttem. 

5. Ugyanebben a serpenyőben (lehet másikban is) az olaj pótlása nélkül megsütöm a csirkemellkockákat. Az olajos pác elég a süléshez, egyetlen dologra kell csak figyelni: egyszerre ne tegyünk sok húst a serpenyőbe, mert akkor levet ereszthet pirulás helyett. Jól forrósítsuk fel a serpenyőt, tegyük bele a húskockákat, kis mozdulatokkal egyengessük el őket, de az első néhány (mondjuk 5) percben ne kevergessük, így kapnak kérget, így lesz szép pirult. Mindig csak egyet keverjünk rajta, aztán hagyjuk tovább pirulni.

6. A joghurthoz hozzákevertem a snidlinget és a reszelt fokhagymát, sóztam, borsoztam.

7. Amikor minden elkészült, a lepényekre tornyoztam a megsült csirkemelleket és megöntöztem joghurttal a tetejét. 

Csokoládétorta áfonyával

 

Szóval áfonya. Semmilyen fontos összefüggés nincs, de az jutott eszembe, hogy ezt a gyümölcsöt igazán kicserélhetnék az életemben a ribizlivel. A ribizlivel, amit nagymama tukmál, amit lepiszkálsz a (vegyes)gyümölcstorta zseléjéből, ami megmarad a gyümisali alján, amit hiába cukrozol agyon, amit megeszel, de csak úgy túl akarsz lenni rajta, amivel kapcsolatban sosem fogod elhinni, hogy mások tényleg igazi élvezettel eszik. Mégis szembejön újra meg újra, dögivel...bár az áfonya tenné ezt. Sosem piszkálnám ki a zseléből, legfeljebb elsőként, ha más bogyóval vegyítik. Áfonyát és fügét kérek szépen, sokat, mindig. Miért ezeket a legnehezebb elérni?

A torta amúgy nem egy habkönnyű darab, de az áfonya meg is érdemli a tömör gyönyört, én nagy élvezettel ettem. :)

Recept:

(Vakra sült) tortalap:

• 12,5 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• csipetnyi só
• 25 dkg liszt
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál hideg tej

Krém:

• 14 dkg vaj
• 15 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 8 evőkanál kakaópor
• csipetnyi só
• 4 tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 3 evőkanál finomított melasz (vagy méz)
• 3 evőkanál tejszín

Egyebek:

• 5-10 dkg friss áfonya
• 1 dl habtejszín
• 1 evőkanál porcukor

1. A tészta: a lisztet elkevertem a cukorral és a sóval, majd nagymama üzemmódban összemorzsolgattam a hideg vajjal. Amikor szépen eloszlott a vaj, akkor került bele a sárgája és a tej, amikkel gombóccá gyúrtam a tésztát. Próbálni kell mindezt gyorsan, ha nem állna össze, akkor még egy kis tej segít. Folpackba hengergetve hűtőben pihentettem egy órát. Elővettem egy nagyobb tortaformát (28 cm), a hideg tésztából pedig fél cm vastag szeleteket vágtam, és ezekkel béleltem ki a formát, szépen összenyomogatva a széleket. A tetejére alufóliát borítottam (lehet sütőpapír is), szép adag száraz lencsét borítottam (lehet bab és borsó is, nehezéknek kell), és így dugtam a sütőbe 10 percre 180 fokon. 10 perc után leemeltem róla a nehezéket alufóliástul, és anélkül sütöttem még 5 percig. (A végeredmény egy majdnem megsült tészta, még kissé halovány színnel, a macera oka pedig az, hogy a krém ne áztassa el a tésztát.)

2. Krém: a vajat, a csokoládét, az átszitált kakaóport és a sót vízgőz felett összeolvasztottam. Egy tálban habosra kevertem a tojásokat a cukorral, a melasszal és a tejszínnel. Ebbe forgattam bele a csokoládékrémet, végül megtöltöttem a krémmel a tortalapot, és 150 fokon 40-45 percig sütöttem.

3. Egyebek: ha kihűlt a torta, lehet rá kenni 1 dl tejszínből 1 evőkanál cukorral felvert habot, és díszíthető bármilyen gyümölccsel, nálam most ugye épp áfonyarajongás van.

(A "feltét" miatt hűtőben tárolandó. Az alaprecept Jamie Olivertől származik.)

A padlizsánok

Először egy muszaka:

Talán meglepő, de a finom muszakának egyetlen titka van: a fahéj. Lehet készíteni tejföllel, besamellel, csak paradicsomszósszal, hússal, hús nélkül (vagy anélkül talán mégsem ;) ), de azt a tipikus ízt a fahéj fogja adni neki. Mellesleg annyira eltalált engem ez az ízvilág, hogy lényegében az összes darált húsos raguba teszek most már fahéjat, pl. chilis babhoz nagyon jó, meg töltött ilyen-olyan zöldségekhez is.

4 adagnyi:

• 3 darab padlizsán
• 40 dkg darált hús
• 1 doboz hámozott paradicsom (feldarabolva)
• 1 közepes vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors, fahéj, oregánó, cayenne bors
• 2 kis doboz tejföl
• 2 tojás
• olívaolaj

1. A padlizsánokat felkarikáztam, kiterítettem egy tálcán, és ecsettel vékonyan megkentem őket olívaolajjal. A padlizsánnak van egy olyan heppje, hogy csak akkor hajlandó látványosan sülni, ha mindig van alatta olaj, ámde amint olaj kerül alá, úgy nyeli magába azt, hogy észre sem vesszük. Ezt cselezi ki az a módszer, hogy előre megkapja a neki szánt olajmennyiséget, így a serpenyőben már egész jól működnek a dolgok. Tehát közepes lángon az összes karikát megpirítjuk, amihez érdemes két serpenyőt használni egyszerre, mert kicsit lassú a folyamat. Állítólag lehet sütőben is sütni, de még nem próbáltam.

2. Egy másik, magasabb falú serpenyőben olívaolajon átfuttattam a felkockázott hagymát és fokhagymát, majd hozzáadtam a darált húst és fehéredésig pirítottam. Megszórtam sóval, borssal, 1 csapott teáskanál fahéjjal, 1 teáskanál oregánóval és annyi cayenne borssal, amennyire csípősen szeretjük az ételeket. (Nem kevéssel.)

3. Amint kifehéredett a darált hús, hozzáöntöttem a hámozott paradicsomot (levestül), és közepes lángon készre főztem. Nagyjából 20 perc kell hozzá, akkor jó, ha jó sűrű szaftja van.

4. A két tojás sárgáját összekevertem a tejföllel.

5. Rétegezés: padlizsán + só, darált hús, tejföl, padlizsán + só, darált hús, tejföl, a végén padlizsán + só és tejföl.

6. 200 fokon 20 perc alatt összesült a muszaka, tzatzikivel ettük. Lehet kenyérrel is, de valamilyen saláta mindenképp ajánlott hozzá, mert tömény étel.

Hússal töltött padlizsán:

Recept:

• 1 nagy padlizsán
• 1 kis fej hagyma
• 30 dkg darált hús
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• 1/2 dl vörösbor
• só, bors, oregánó, 1 kiskanál fahéj
• opcionálisan tejföl és snidlinghagyma
• sajt a tetejére

1. A felkockázott hagymát olívaolajon kis lángon párolgatni kezdtem, majd 1-2 perc után feljebb csavartam a lángot, és belepakoltam a darált húst. Fehéredésig pirítottam, beleraktam az apróra vágott/átnyomott fokhagymát és a paradicsompürét, majd jól átforgattam velük.

2. Ha a hús levet ereszt, akkor azt el kell párolni, csak utána jöhet bele a vörösbor, amit 2 perc alatt kiforraltam belőle. (Így nem lesz erős boríze.) Ezután felöntöttem egy kevés vízzel, fűszereztem és tettem bele fél leveskockát is, de azt nem muszáj.

3. Amíg ez párolódott, kettévágtam a padlizsánt, kifarigcsáltam a belsejét 1-2 centis peremet hagyva, és beleállítottam egy tűzálló tálba. A húsát felkockáztam és kevés olívaolajon átpirítottam, végül azt is beleraktam a raguba.

4. Összesen 20 percig kell főnie a husinak, a végére el kell párologtatni minden levét. A padlizsánokat kikentem vékonyan snidlinges tejföllel (kihagyható), rákanalaztam a husit, a tetejére tettem még egy kis tejfölt és megszórtam reszelt sajttal.

5. 200 fokos sütőben 15-20 perc, pirulásig sütöttem.

Chilis-fokhagymás tarja kakukkfüves lilahagymával

Gondoltam, hogy megvárom a vizsgaidőszak végét az újabb bejegyzésekkel, de ezt most muszáj. Már csak azért is, mert az első falat után azzal a felkiáltással néztünk össze, ami röviden rekonstruálva nagyjából így nézhetne ki: "aztajókurvakibaszotteget". Ettünk mi már jókat, ettünk mi már eszeveszettül különleges dolgokat, de hogy ez a mai ebéd mennyivel szárnyalta túl az eddigieket, azt se én, se a róla készült kép nem tudja visszaadni sajnos, úgyhogy kénytelen lesz elhinni mindenki, ha már a káromkodással is ezt sulykolom. :)

Állítom, hogy a titok a SÜTŐPAPÍR, mert hogy a fűszerek nem dominálnak, nincs mindent verő szötty rajta/hozzá, csak a csodálatos sütőpapír, amiben sült a lilahagyma mellé szánt köret! Merthogy a lilahagyma (Jamie Oliver receptje) volt a kiindulási pont, a többit szinte mellékesnek szántam.
A krumplit és a tarjaszeleteket is minimál ízesítéssel sütőpapírba csomagolva sütöttem meg, és nem tudom, hogy mi történt, amíg én kétségbeesetten pislogtam a biokémia jegyzeteim felett, de amikor kinyitottam ezeket a batyukat, olyan helyes pirult krumpliszeletkék és olyan nyálcsorgatóan illatozó hús fogadott, hogy alig volt lelkierőm fotózni.

Két éhes főre:

A tarja:

• 4 szép szelet tarja (beszerzési mód: bájolgás a hentessel)
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kisebb chili (nekem szárított volt)
• 2 ek olívaolaj
• 1 ek méz
• só, bors

Az ügymenet rettentő egyszerű: a hússzeleteket sóztam, borsoztam, a fokhagymát vékony karikákra vágtam (szépen rápirulnak majd a húsra, semmiképp ne reszeld csak úgy rá, mert elvész a varázs), a chilit pedig feldaraboltam. Utóbbi kettőt összekutyultam olajjal és mézzel, majd rákenegettem a hússzeletekre.

Téptem egy nagyobbacska darabot a sütőpapírból, a hússzeleteket pedig úgy fektettem rá, hogy a szeletek kissé (1/4-ig mondjuk) fedték egymást. A csomagolás egészen konkrétan úgy néz ki, mint ahogy a felvágottakat szokták a hajhálós nénikék: középen összecsavar, két végén aláhajt.

Szóval ez kész, mehet a tepsire (alá is raktam sütőpapírt, mert előfordulhat, hogy kicsorog belőle ezmegaz).

A krumpli:

• 30 dkg krumpli karikára vágva
• friss vagy nemfriss kakukkfű
• 1 evőkanál görög fűszerkeverék
• só, bors
• 2 ek olívaolaj
• 1 kiskanál teavaj

A mechanizus ugyanaz, mint a hús esetében: a krumplit összegyúrtam a fűszerekkel és az olajjal, sütőpapírra borítottam, ráültettem a vajat, és pontosan ugyanúgy becsomagoltam őket, mint az előbb a húst. Egyszerre sültek, úgyhogy a krumplis batyukat is a tepsire pakoltam.
 

A sütőt 180 fokra melegítettem elő, benne a két batyu egyszerre készült el, nagyjából 35-40 perc alatt. A legvégén kinyitottam mindkettőt és kicsit még pirítottam a tetejükön.

A lilahagyma:

• 4 fej lilahagyma
• valamennyi vaj
• só, kakukkfű
• tengeri só

Ez sem nagy művészet ám, egy süthető tál alját fél centi magasan tengeri sóval töltöttem fel. A lilahagymákat meghámoztam, az aljukat egyenesre vágtam, hogy ne boruljanak fel, a tetejüket pedig x alakban bevagdostam. Ezzel az a tapasztalat, hogy vagy kettétörik vagy nem lehet kinyitni, ezért ék alakban vágtam be a tetejüket, kiemelve egy kis hagymafelesleget. Így már rendesen meg lehet sózni belülről is, és jól tele lehet tömni vajjal a réseket. A tetejére kakukkfű került, ráültettem őket a sóágyra, és szintén 180/200 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsült.
Amikor kivettem a sütőből, már jól megsült a hagymák csúcsa, de érezhetően ress (undorító egy szó ez) volt még a közepük, ezért alufóliával lefedve 10 percig állni hagytam őket a saját gőzükben, így lett tökéletes.

Akinek szupersütője van, a két műveletet csinálhatja egyszerre, én előbb hagymáztam, utána pedig megsütöttem a húst és a krumplit.

Barna sörös csirkeragu

Nem különösebben hatott meg az egyetemes medvehagyma-mánia, de nyilván egyszer csak vesz az ember, ha már annyira mutogatják. Kellemes íze van egyébként, amit csodálatosan elveszít főzés hatására, úgyhogy leginkább friss kencékbe, szendvicshez, salátába ajánlanám, nem pedig ehhez a recepthez, bár nem ártott neki, csak észrevehetetlen volt. Az eredetiben nincs, de ha a hűtőmben zöldellik egy nagy csokor, akkor addig kerül bele a főzeményekbe, amíg el nem fogy, nyilván. Mindenesetre jól mutat a képen. :)

A ragu Stahl Judit receptje, és az a zseniális benne, hogy iszonyatosan gyorsan elkészül, de olyan összetett ízvilága van, mintha órákig bűvöltük volna a tűzhelyet.

3 személyre (se 2-re, se 4-re nem tudok főzni):

• 1 nagy csirkemell
• 5 dkg vaj + 3 evőkanál olaj
• 1,5 dl barna sör (én soproni démonnal próbáltam)
• 0,5 - 1 dl víz
• 1 narancs reszelt héja
• 1 evőkanál baracklekvár
• 1 vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 kávéskanál őrölt gyömbér
• 1 kávéskanál őrölt kömény
• só, bors
• 2 dl főzőtejszín
• 1 evőkanál étkezési keményítő

1. A csirkemellett felkockáztam és félretettem.

2. Egy edénykében összekevertem a barna sört, a narancs héját, a baracklekvárt, a lereszelt vagy felkockázott hagymát, az összezúzott fokhagymát, a gyömbért, a köményt, némi sót és borsot, és először csak a víz felét. (Ha sűrű a tejszínünk, akkor bele lehet rakni mindet.)

3. Vaj és olaj keverékén megpirítottam a húskockákat, majd felöntöttem az előbbi keverékkel, és 5-10 perc alatt összefőztem.

4. A tejszínt kikevertem a keményítővel és összeforraltam a raguval. Itt jöhet bele még egy kis víz, ha túl sűrű lenne.

(Sütőben sült krumplival ettük, de rizzsel is jó lehet.)

Csípős húsgolyók boros mártásban

No itt van végre az első vendégpost Áronomtól, és az a helyzet, hogy ez a kaja tényleg nagyon finire sikeredett, úgyhogy remélem, lesz még. :)A rémes-homályos fotó az én művem

A felnőtté válás felé vezető út néha kellemes emlékekkel, néha meg kifejezetten kínos lépcsőfokokkal van kikövezve. Én például elfelejthetnék közhelyesen fogalmazni, ha már írásból élek, és nem zsebpénzből. Aminek hiánya egyébként szintén fontos eleme a felnőtt létnek. Jó szar is. De nem is ez a legfontosabb lépcsőfok, mert hát a (saját) pénz persze megtanít némi önmérsékletre, engem például nem, de nem is ezen mérem a felnőttségemet.

Az ételhez való viszonyomon annál inkább. Mindjárt elmagyarázom.

Mindenki látott már olyan gyereket, aki…izé. Hogyan lehet az anyuka kedvencét fokozni és tagadni egyszerre? Nagyszülősírató? Mondjuk. Szóval a (minden!) nagymama legnagyobb öröme időtlen idők óta a jó étvággyal evő gyerek. Nos, én ennek pontosan ellenkezője voltam. Nem volt az az aktuális kedvenc, amit jó ízzel ettem volna. Tologattam a villával az ételt, és kellő noszogatásra gépies mozdulattal a számba raktam egy-egy falatot, amit csaknem rágás nélkül nyeltem le. Máskor meg habzsoltam, hogy legyen már vége, és mehessek a kötelező és szükségszerű evés után végre valamit csinálni, de ez volt a ritkább.

Inni viszont szerettem, leginkább a nagymama által túlcukrozott teát. Meg csapvizet, amit azóta is literszámra fogyasztok, és bár a nyolcvanas évek vége iránt nosztalgiázó iwiw-es körlevelek szerzőivel szemben büszke nem vagyok rá, de azért még élek. Az étel, tehát a kaja, vagy inkább: ennek megbecsülése alig egy-két éve lépett be az életembe. Ennek vannak magánéleti vetületei is, aminek hosszas fejtegetését mellőzném, de a gasztroblogok (nem mind!) sajátossága, hogy szerzője tud és szeret sütni-főzni. Ezé például tőlem eltekintve kifejezetten (az igazi szerző hiányával van jelen).

Oké, a bevásárlást már kisiskolás korom óta intézem, de akkor még csak egy-egy túró rudit vettem magamnak – meg nyáron jégkrémet, azt nagyon szerettem, emlékszem, negyven forint volt a Big Trio. Nemrég viszont mozzarella-függő lettem. Visszaszoktam a csokira. Először csak ajándékba vettem otthonra egy-egy apróságot a közeli intersparban, aztán meg önző és álszent módon, kettőnknek.

A végső lökést minden bizonnyal a fűszerek és a fűszerezés adták. Fűszerezni olyan, mint a Barcelona középcsatárának lenni a Balassagyarmat ellen. Mindig elrontani nem lehet, ha pedig jól eltalálod, mindenki téged ünnepel. Úgyhogy némi motiváció hatására elkezdem fűszerezni. Szagolgatni az üvegcsében lévő porokat, kitalálni, hogy miből mennyi kellhet egy ételbe, sőt, a kedvencemet: mi kellhet még bele, hogy jobb legyen a recept? Főzni azért egyáltalán nem tanultam meg, de ez már olyan érzés volt, mintha.

Amikor a paradicsomos tészta (recept: paradicsomlé, tészta, forral, FŰSZEREK, sajt rá, kész) már stabilan ment – tehát csak mindig elborsoztam – komoly supervisori felügyelet (lásd még: bacon szalonna) mellett nekiláttam életem első komolyabbnak tűnő kajájának.

Ennek az a neve, hogy csípős húsgolyók boros mártásban, ami azért jó, mert nehéz elborsozni. Ellenben fel lehet önteni annyi borral, amennyit csak találsz, de az nem jó ötlet, hidd el. Azért finom lesz. A fotók viszont igaziak, ehhez ragaszkodom.

Szóval a hozzávalók:

• 50 dkg darált marha/sertéshús
• 2 szelet fehér kenyér
• 1 tojás
• 1 vöröshagyma apróra vágva
• 3 (több) gerezd fokhagyma
• 1 db szárított erős paprika (az eredeti receptben csípős erős paprika szerepel, de én nem tudom, milyen, amikor egy erős paprika nem csípős)
• 1 kis fahéj
• 1 csokor petrezselyem
• két doboz hámozott paradicsom
• 3 deci (inkább 2 a tapasztalatok alapján) vörösbor.  Főzéshez ne használjunk jó bort, hanem igyuk meg.

Az elkészítés menete:

Adjuk a húshoz a vízbe áztatott, kifacsart kenyeret, hagymát, 2 reszelt fokhagymát, paprikát és fűszereket. Gyúrjuk össze a masszát, ilyenkor nagyon hülyén fogunk kinézni pár percig, majd csináljunk belőle kis gombócokat. Ezeket süssük ki forró olajban. Ne hagyjuk benne. Utána keverjük el a paradicsomot a borral, sózzuk és borsozzuk, majd öntsük a húsra. Sütőben süssük kb. fél óráig. A petrezselymet és némi plusz fokhagymát keverjük el a végén a kész húsgombóccal. Higgyük el, hogy ezt tényleg mi csináltuk, és mégsem rántotta.

Szárított paradicsommal töltött csirkemell tejszínes spenóttal

Hónapok óta spenótot hajkurászok a piacon, ugyanis mire én szombat kora délután, zárás előtt képes vagyok kivánszorogni a Vásárcsarnokba, addigra rohadt salátán kívül sok zöld növényt már nem látni ott. Csodákra képes a korábban kelés, legutóbb végre találtam friss spenótot. :)

Néhai TvPaprikánkon fű-fa-virág ilyen spenótos köretet főzött egy időben, nyilván mert nagyon jól mutat és remekül el lehet adni gigaegészséges csodának, nekem meg azóta ez járt a fejemben, mint "ne csak krumplit együnk már" törekvés.

A csirkemellbe akármit bele lehet tekerni, most épp a szárított paradicsom tetszett meg az Ázsia Bt-ben, a póréhagyma pedig mindig jó.

Csirkegöngyöleg:

- 1 nagyobb csirkemellfilé

- 4-5 szem aszalt paradicsom

- 1 póréhagyma

- mustár

- só, bors

1. A csirkemellből lapos szeletkéket próbáltam varázsolni, amit vagy egy jó éles késsel, vagy hosszas lapogatással és toldozgatással érhetünk el. Nagyjából fél-egy centi vastag szeleteket kellene kapni.

Az aszalt paradicsomot forró vízzel felöntöttem, és addig hagytam állni, amíg előkészítettem a többi alapanyagot.

2. A póréhagymából a göngyöleg szélességének megfelelő hosszúságú darabokat vágtam, amiket aztán négyfelé szeleteltem, hogy bele lehessen csavarni a csirkemellekbe.

A szeletek mindkét oldalát sóztam és borsoztam, majd az egyik oldalukat megkentem mustárral, rátettem 1-1 lecsöpögtetett paradicsomot és hagymacsíkot. Feltekertem a szeleteket, és fogpiszkálóval/hústűvel rögzítettem őket.

3. Forró serpenyőben kevés olívaolajon nagyjából körbepirítottam a tekervényeket, majd jénaiba tettem őket, kicsi olajat öntöttem alájuk, és forró sütőben készre sütöttem őket, ami nagyjából 20-25 perc.

4. Én kukoricaágyon sütöttem meg a tekercseket (egy doboz konzerv kukorica, 1,5 dl tejszín, só, bors, maradék paradicsom és póréhagyma), de ezt nem fotóztam le külön, igazából biztonsági köret volt, ha nem lesz elég vagy jó a spenót.

Tejszínes spenót:

- 30 dkg megmosott, lecsepegtetett friss spenót

- 2 evőkanál vaj

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 dl tejszín

- só, bors, szerecsendió

1. A spenótlevelekről letépkedtem a szárakat, a fokhagymát pedig lereszeltem.

2. Kis lángon felolvasztottam a vajat, átfuttattam rajta a fokhagymát, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. A fokhagymát nem kell megpirítani, azonnal jöhet rá a spenót, ami baromi soknak tűnik elsőre, aztán meglepően kevés végtermékünk marad, úgyhogy jól jött végül az a tejszínes kukorica is mellé.

3. Közepes lángon 3-4 percig pirítottam, csak addig, amíg össze nem szottyadt, de péppé nem szabad főzni. Ekkor öntöttem fel sűrű tejszínnel, amivel már csak 1-2 percig forraltam.

Korianderes kukorica-krémleves és babfasírt chiliöntettel

No ez is megtörtént: kibírtunk egy ebédet hús nélkül. Szándékosság ugyan nem volt benne, de legalább ajánlhatom kettővel több barátomnak a menüt.

Tapasztalatok:

- a sárga currypaszta kisujjat beledugva nem tűnik erősnek, de ne lelkesedjünk annyira, hogy indulásként dupla mennyiséget használunk belőle kellemes illata miatt, ugyanis izzadós, torokzugig csípős végeredményt kapunk

- a főzési idő felénél nem igényel a leves még fél teáskanál currypasztát, bármennyire szeretünk mindent agyonfűszerezni

- a friss koriander addiktív, főleg, ha 10 pernyire lakik az ember a Vásárcsarnoktól, ahol az alagsori Ázsia Bt-ben annyiba kerül belőle egy csokor, mint egyéb üzletekben a petrezselyem

- ha friss fűszernövényt ír elő a recept, szokjunk le arról, hogy a megmaradt aprított dudvákat mind rászórjuk a kész ételekre

- a babfasírt csodálatos találmány: az egy dolog, hogy gyakorlatilag 10 perc alatt elkészül, de még az állaga is meglepően jó lesz, kívül pirult-ropogós, belül kellemesen puha, mindez egy édeskés-mustáros mártással maga a tökély

Na akkor receptek:

Korianderes kukorica-krémleves:

• 1 nagyobb burgonya
• 1 doboz konzerv kukorica
• 1 kis doboz kókusztej (helyettesíthető tejszínnel)
• 1 teáskanál sárga currypaszta (Ázsia Bt. szintén, 300 Ft egy nagy tasak)
• 8 dl alaplé (víz + leveskocka)
• 1 csokor friss koriander
• só

A felkockázott burgonyát minimális olajon összeforgatjuk a sárga currypasztával, majd felöntjük az alaplével, sózzuk és 10 percig pároljuk. Ha megpuhult a burgonya, beleönthetjük a lecsöpögtetett kukoricát, amivel még pár percig rotyogtatjuk a levest.
Ekkor jöhet a kókusztej, majd az egészet összeturmixoljuk. A kész levesre tálalás környékén szórjuk rá az aprított koriandert.

Babfasírt chiliöntettel:

• 1 doboz vesebab (22,5 dkg)
• 1 tojás
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
• fél csokor petrezselyem
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 kávéskanál bors
• 1 teáskanál só
• olaj a sütéshez
• 1 kisebb chili
• 1 evőkanál méz
• 1 teáskanál mustár
• 1 teáskanál vaj
• 1 teáskanál étkezési keményítő
• 1 teáskanál só

A konzerv babot átmossuk vízzel és jól lecsöpögtetjük, majd hozzáadjuk a tojást, a zsemlemorzsát, a fokhagymát, a sót, a borsot és a petrezselymet és az egészet botmixerrel pürésítjük. Vízzel lelötybölt kézzel lapos pogácsákat formázunk a masszából, amiket közepes lángon kevés olajon pirosra sütögetünk.

A szószhoz kis lábosban összemelegítjük (kis láng!) a mézet, a mustárt, a vajat, a sót és az apróra vágott chilit, majd felöntjük fél dl vízzel. Ha összeforrt, akkor besűrítjük egy kevéske vízzel kikevert keményítővel. Ezzel öntjük le a fasírtokat.

 A korianderes leves az Angela's taste blog receptje alapján készült, a babfasírt pedig a Nők Lapja Konyha novemberi számából származik.

Sült sütőtökös muffin

Mire nem jó, ha az embernek kedve szottyan a szokásos 2 perc alatt összekeverhető muffin helyett egy jó egyórás ügybe kezdeni: a végére az is kiderül, hogy a sütőben sült tök ehető, sőt...baromi finom. Ahogy öregszem, sorra szeretem meg a korábban undorkodva figyelt alapanyagokat és ételeket, előre rettegek, hogy eljön egy pillanat, amikor majd boldog gyönyörrel hörpölöm be a remegő pacalcafatokat a kanalamból. Bárcsak soha.

Szóval megint sütőtök, most épp sütemény.

12 darabhoz:

• 20 dkg sült, összenyomkodott sütőtök
• 15 dkg liszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 kk fahéj
• 1 kk gyömbér
• 1 marék aprított dió
• 2 tojás
• 20 dkg cukor
• 0,75 dl olaj
• csipet só

1. A sütőt előmelegítem 180 fokra.
 

2. Két tálat veszek elő: az egyikbe kerül a liszt, a sütőpor, a fahéj, a gyömbér, a dió és a só, a másikba pedig a sütőtök, a tojások, a cukor és az olaj. Mindkettőt alaposan átkeverem, majd a kettőt összevegyítem, amihez elég egy fakanál is, de robotgéppel még kényelmesebb.
 

3. Muffinformába kanalazom a keveréket és nagyjából 20-25 percig sütöm.

Déli saláta csípős csirkenyárssal

A növényszervezettan gyakorlatok és nagymamám jótanácsai alapján belekezdtem egy szép darab avokádó érlelésébe. A zöldebb paradicsomok estében egyértelműen működik a módszer (az érő gyümölcsökből, pl. a szottyadó banánokból egy légnemű növényi hormon - etilén - szabadul fel, ez segíti a zöldebbek utóérését), ámde a nyomorék avokádó talán a vastag viaszos héjnak (meg a rá került tartósítónak) köszönhetően egy héten keresztül aszalódhatott volna még a banánjával, sajnos három nap után még kőkemény volt. 

Na persze miért veszek éretlen avokádót, ugye. Sajtkukac blogjáról variáltam át a salátát, szerencsére az avokádó nélkül is nagyon finom. (Eredetileg belevagdostam, de annyira szörnyű a nyers avokádó, hogy a fotózás után kipiszkáltam belőle őket.)

A saláta:

• 1 érett avokádó
• 1 doboz kukorica
• 1 doboz vörösbab
• 4-5 szál újhagyma
• 1 csomag mini mozzarella
• 7-8 szem koktélparadicsom
• 1 tk őrölt római kömény
• 1 tk Tabasco
• 1 lime reszelt héja és leve
• 1 ek balzsamecet
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk cukor

A kukoricát és a babot jól lecsöpögtettem, majd hozzákevertem a falatnyi darabokra vágott avokádót, mozzarellát, paradicsomot és újhagymát.
Az öntet hozzávalóit alaposan elkevertem és a salátához öntöttem. 10 perc hűtés után máris lehet enni.

A csirkenyársak:

• 1 nagyobb darab csirkemell
• 2 dl joghurt
• cayenne bors (vagy őrölt chili)
• 2 ek méz
• 2 ek olívaolaj
• só

Előző este hosszúkás csíkokat vágtam a csirkemellből és zárt dobozban pácoltam másnapig 2 teáskanál natúr joghurtban.
Másnap letörölgettem a pác nagy részét a csirkemellekről, megsóztam, majd vízbe áztatott bambusznyársra húzogattam (most épp hullámvonalban) és egy alufóliával bélelt tepsibe rendezgettem őket. A mézet összekevertem még 1-2 teáskanál cayenne borssal és az olívaolajjal, ezzel a mázzal kenegettem meg a csirkenyársakat.
200 fokos sütőben időnként megforgatva 20-25 perc alatt elkészült.

San Francisco-i csirkecomb rózsaborsos-újhagymás borsópürével

Az egész a zöldborsóval indult: több főzőcskézős műsorban láttam már köretként, nyilván ki kellett próbálnom nekem is idővel. Először még próbáltam követni a jótanácsot, hogy a zöldborsó ízét kár elnyomni mindenfélével, de most már bátrabb voltam, és igazából mindenhogy nagyon jó. Először csak egy kis vajat adtam hozzá, sót és borsot, fél löttyintés tejszínt, ami tényleg elég volt, nagyon odavoltam. Ma nagyobb hévvel kapott el a kotyvasztás élménye, úgyhogy került bele mindenféle, de úgy ítéltük meg a végén, hogy ez így még sokkal jobb.

A borsópüré mellé nemisbéka blogjáról sütöttem combokat, ez sem először készül, hihetetlenül jó ízvilága van, húskrumplinak is remek, salátával is ettük már, most épp el akartam hitetni magammal, hogy nem hízlal annyira, ha zöldségeket pakolok mellé, a fél csomag teavaj eltűnését persze ignoráltam. :)

A bébirépa már semmi extra, de kellemesen kiegészíti a borsót, szép is.

Combok: 

• 4 db csirke felsőcomb (alsócomb, szárny, akármi jó)
• 0,5 dl szójaszósz (én világosat használtam)
• 0,5 dl narancslé
• 1 ek barna cukor
• 1 ek balzsamecet
• 2 ek sherry (ilyenem nem volt, így kimaradt, öntöttem bele még egy kis narancslevet)
• 1 tk keményítő
• 2 ek hideg víz
• 1 tk chili

A keményítő és a 2 ek víz kivételével felforralom a máz hozzávalóit, majd kikeverem a keményítőt a vízzel, belecsorgatom a keverékbe és összeforralom. Egy kiolajozott jénaiba teszem a combokat és leöntöm őket a besűrűsödött mázzal.

200 fokos sütőben egy óra alatt megsül, ha nagyon gyorsan pirul a teteje, akkor lehet rá tenni egy kis alufóliadarabot, de ne fedje be az egészet. Időnként meg lehet locsolni az alján összegyűlő szósszal.

Borsópüré + kakukkfüves-vajas bébirépa:

• 40 dkg fagyasztott zöldborsó
• 1 csomag újhagyma
• 1 tk zúzott rózsabors
• 1+1 ek vaj
• 1/2 kk szerecsendió
• só
• 1 gerezd fokhagyma reszelve/átnyomva
• 1 doboz bébirépa (konzerv)
• 1 ek vaj
• 1 tk kakukkfű

1. Az egyik evőkanálnyi vajon megpárolom a karikákra vágott újhagymát, majd hozzáöntöm a zöldborsót és felöntöm az egészet annyi vízzel (vagy alaplével), ami épp ellepi a borsót. Sózom, rózsaborsozom és puhára párolom.

2. Ha puha a borsó, összeturmixolom, majd a végén reszelek bele szerecsendiót és fokhagymát is. Ki lehet hagyni, de nekem tetszett benne még egy evőkanálnyi vaj, úgyhogy beletettem.

3. A bébirépát csak összerázogattam a vajjal és a kakukkfűvel, meg pici sóval, kis lángon 2 perc alatt összemelegszik.