Gondoltam,
hogy megvárom a vizsgaidőszak végét az újabb bejegyzésekkel, de ezt
most muszáj. Már csak azért is, mert az első falat után azzal a
felkiáltással néztünk össze, ami röviden rekonstruálva nagyjából így
nézhetne ki: "aztajókurvakibaszotteget". Ettünk mi már jókat, ettünk mi
már eszeveszettül különleges dolgokat, de hogy ez a mai ebéd mennyivel
szárnyalta túl az eddigieket, azt se én, se a róla készült kép nem tudja
visszaadni sajnos, úgyhogy kénytelen lesz elhinni mindenki, ha már a
káromkodással is ezt sulykolom. :)
Állítom,
hogy a titok a SÜTŐPAPÍR, mert hogy a fűszerek nem dominálnak, nincs
mindent verő szötty rajta/hozzá, csak a csodálatos sütőpapír, amiben
sült a lilahagyma mellé szánt köret! Merthogy a lilahagyma (Jamie Oliver
receptje) volt a kiindulási pont, a többit szinte mellékesnek szántam.
A
krumplit és a tarjaszeleteket is minimál ízesítéssel sütőpapírba
csomagolva sütöttem meg, és nem tudom, hogy mi történt, amíg én
kétségbeesetten pislogtam a biokémia jegyzeteim felett, de amikor
kinyitottam ezeket a batyukat, olyan helyes pirult krumpliszeletkék és
olyan nyálcsorgatóan illatozó hús fogadott, hogy alig volt lelkierőm
fotózni.
Két éhes főre:
A tarja:
- 4 szép szelet tarja (beszerzési mód: bájolgás a hentessel)
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- 1 kisebb chili (nekem szárított volt)
- 2 ek olívaolaj
- 1 ek méz
- só, bors
Az
ügymenet rettentő egyszerű: a hússzeleteket sóztam, borsoztam, a
fokhagymát vékony karikákra vágtam (szépen rápirulnak majd a húsra,
semmiképp ne reszeld csak úgy rá, mert elvész a varázs), a chilit pedig
feldaraboltam. Utóbbi kettőt összekutyultam olajjal és mézzel, majd
rákenegettem a hússzeletekre.
Téptem
egy nagyobbacska darabot a sütőpapírból, a hússzeleteket pedig úgy
fektettem rá, hogy a szeletek kissé (1/4-ig mondjuk) fedték egymást. A
csomagolás egészen konkrétan úgy néz ki, mint ahogy a felvágottakat
szokták a hajhálós nénikék: középen összecsavar, két végén aláhajt.
Szóval ez kész, mehet a tepsire (alá is raktam sütőpapírt, mert előfordulhat, hogy kicsorog belőle ezmegaz).
A krumpli:
- 30 dkg krumpli karikára vágva
- friss vagy nemfriss kakukkfű
- 1 evőkanál görög fűszerkeverék
- só, bors
- 2 ek olívaolaj
- 1 kiskanál teavaj
A
mechanizus ugyanaz, mint a hús esetében: a krumplit összegyúrtam a
fűszerekkel és az olajjal, sütőpapírra borítottam, ráültettem a vajat,
és pontosan ugyanúgy becsomagoltam őket, mint az előbb a húst. Egyszerre
sültek, úgyhogy a krumplis batyukat is a tepsire pakoltam.
A
sütőt 180 fokra melegítettem elő, benne a két batyu egyszerre készült
el, nagyjából 35-40 perc alatt. A legvégén kinyitottam mindkettőt és
kicsit még pirítottam a tetejükön.
A lilahagyma:
- 4 fej lilahagyma
- valamennyi vaj
- só, kakukkfű
- tengeri só
Ez
sem nagy művészet ám, egy süthető tál alját fél centi magasan tengeri
sóval töltöttem fel. A lilahagymákat meghámoztam, az aljukat egyenesre
vágtam, hogy ne boruljanak fel, a tetejüket pedig x alakban bevagdostam.
Ezzel az a tapasztalat, hogy vagy kettétörik vagy nem lehet kinyitni,
ezért ék alakban vágtam be a tetejüket, kiemelve egy kis
hagymafelesleget. Így már rendesen meg lehet sózni belülről is, és jól
tele lehet tömni vajjal a réseket. A tetejére kakukkfű került,
ráültettem őket a sóágyra, és szintén 180/200 fokos sütőben 30-40 perc
alatt megsült.
Amikor kivettem a sütőből, már jól megsült a hagymák
csúcsa, de érezhetően ress (undorító egy szó ez) volt még a közepük,
ezért alufóliával lefedve 10 percig állni hagytam őket a saját gőzükben,
így lett tökéletes.
Akinek
szupersütője van, a két műveletet csinálhatja egyszerre, én előbb
hagymáztam, utána pedig megsütöttem a húst és a krumplit.
