Paradicsomos spagetti sült zöldségekkel

4 főre:

• 2 kis cukkini
• 4 nem óriási sárgarépa
• 2 fej lilahagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 csomag friss bazsalikom
• 2 doboz hámozott paradicsom
• olívaolaj
• só, bors, borsikafű, oregánó, zsálya
• 1 db kockacukor
• 1 csomag spagetti
• parmezán
• reszelt kemény sajt a tetejére

1. A lilahagymát vastagabb csíkokra, a cukkinikat vékony félkarikákra, a répákat pedig vékony, ferde karikákra vágtam. A fokhagymát reszelni is lehet, én csak vékonyan felkarikáztam.

2. Egy magas peremű teflonserpenyőben olívaolajon addig pirítottam a lilahagymát, amíg össze nem esett és egy kicsit meg nem barnult, ehhez a közepes láng a legjobb. A legvégén hozzátettem a fokhagymát is, de ezzel már csak 1 percig pirítottam. A végén szűrőkanállal kiszedtem az olajból a hagymákat, félretettem.

3. Nagy lángon, kis olajpótlással először a répát kezdtem pirítani, majd 3-4 perc után hozzáadtam a cukkinit is. Állandó kevergetés mellett barnára pirítottam a zöldségeket.

4. A konzerv paradicsomokat kézzel péppé zúztam, majd a levükkel együtt ráöntöttem a piruló zöldségekre. Fűszereztem sóval, borssal, borsikafűvel, oregánóval, zsályával és kb. 10 levélnyi bazsalikommal. A paradicsom savassága miatt 1 kockacukrot is beletettem. Ha nagyon sűrű, egy kis vízzel lehet lazítani rajta. 6-8 perc alatt összefőnek az ízek.

5. A spagettit jó sós vízben kifőztem, a sajtot lereszeltem.

6. Tálalás: spagetti, zöldségragu, parmezán, frissen tépkedett bazsalikomlevelek, reszelt sajt.

Cukkinis fasírt sült répás salátával

4 adagnyi:

• 50 dkg darált hús
• 4-6 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 tojás
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• só, bors
• olívaolaj
• 60-70 dkg cukkini (3 db kb. 20 centis példány volt)
• 1 doboz konzerv kukorica
• 5 szál sárgarépa
• 5 dkg krémfehérsajt
• 30 dkg koktélparadicsom
• 3 szál újhagyma
• 1 teáskanál morzsolt zsálya
• 1/2 teáskanál őrölt koriander
• 1 teáskanál fehérborecet

1. A répákat ferdén felkarikáztam (nagyjából fél cm vastagon), egy cukkinit pedig falatnyi kockákra vágtam. 2 evőkanál olívaolajat kikevertem sóval, borssal és korianderrel, majd átforgattam benne a zöldségeket. Alufóliával és sütőpapírral bélelt lapos tepsire borítottam, majd 180 fokon kb. 30 perc alatt pirosra sütöttem őket.

2. A másik két cukkinit hámozás nélkül nagylyukú reszelőn lereszeltem, majd kinyomkodtam a levét. Összekevertem a darált hússal, a tojással, a zsemlemorzsával, sóval (kb. 3 teáskanál), borssal és a római köménnyel. A masszából ujjnyi vastag korongokat formáltam, majd közepesen forró serpenyőben kevéske olívaolajon pirosra sütöttem mindkét oldalukat.

3. A salátához összekevertem a lecsepegtetett kukoricát, a felkockázott krémfehérsajtot, a felkarikázott újhagymát, a félbevágott paradicsomokat és a sült zöldségeket. 2 evőkanál olívaolajból és 1 teáskanál fehérborecetből sóval, borssal és zsályával öntetet kevertem, majd a salátára öntöttem. Be lehet hűteni tálalás előtt. 

Lassan sült sertéslapocka mázas répával, avokádós és uborkás dippel

4 személyre:

Lapocka:

• 1,2 kg sertéslapocka
• 1 teáskanál frissen őrölt tarkabors 
• 1 teáskanál füstölt paprika
• 1 teáskanál őrölt koriander
• 1 teáskanál oregánó
• 3 gerezd fokhagyma reszelve
• 4 evőkanál ketchup
• 1 evőkanál Worcestershire-szósz
• 1 evőkanál világos szójaszósz
• 3-4 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál fehérborecet
• 2 dl sör/fehérbor/víz
• só

1. A pác hozzávalóit összekevertem, majd egyenletesen bekentem vele a sertéslapocka minden oldalát. Zsírpapírba csavarva 1 éjszakán keresztül hűtőben érleltem. Másnap kibéleltem egy kis tepsit alufóliával és sütőpapírral (nem szeretek mosogatni), beleültettem a lapockát a páccal együtt, és jó alaposan körbesóztam. Aláöntöttem a folyadékot, majd szorosan lefedtem alufóliával.

2. 140-150 fokon kb. 3 órán keresztül sütöttem, ezalatt olyan puhára párolódik, hogy a végén villával szét lehet húzni a rostokat. 2 óra elteltével azért érdemes ellenőrizni, minden sütő más. Az utolsó 20 percben levettem a fóliát, és a kisült szafttal locsolgatva egy kicsit meg is pirítottam a tetejét.

Joghurtos-uborkás dip: 

• 1 nagy kígyóuborka
• 3 dl görög joghurt
• 1/4 csokor medvehagyma
• 1 evőkanál fehérborecet
• 1 evőkanál olívaolaj
• só, őrölt fehérbors, római kömény

Az uborkát hosszában félbevágtam, legyalultam/extravékonyan felszeleteltem és jól megsóztam. 15 perc állás után kifacsartam belőle az uborkalevet, majd a kifacsart uborkát összekevertem a felaprított medvehagymával, a joghurttal, a fűszerekkel, az olívaolajjal és a fehérborecettel.

Avokádós-paradicsomos dip:

• 1 érett avokádó
• 2 érett paradicsom
• 5 dkg krémfehérsajt/feta
• só, bors, őrölt chili
• friss koriander
• olívaolaj

Az avokádót, a kimagozott paradicsomot és a krémfehérsajtot apró kockákra vágtam. Sóztam, borsoztam, megszórtam chilivel és aprított korianderrel, majd összekevertem 2 evőkanál olívaolajjal.

Mázas répa:

• 1 csokor friss, tavaszi répa (8 db)
• 2 evőkanál vaj
• 1 evőkanál méz
• só

1. A répákat alaposan megmostam, de nem hámoztam meg (a "téli" répát meghámoztam volna), a zöldjéből is rajtahagytam egy kicsit. Sós vízben roppanósra főztem.

2. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat, majd beletettem a lecsepegtetett répákat, enyhén sóztam, és 1 evőkanál mézzel közepes lángon enyhe pirulásig sütöttem őket. Meg lehet szórni szezámmaggal is a végén.

Karajszeletek sült nyári zöldségekkel

2 nagyobb adagnyi:

• 3 szelet karaj
• 1 kisebb cukkini
• 1 fej lilahagyma
• 2 fej vöröshagyma
• 1 húsos paprika
• 1 nagyobb paradicsom
• 6-8 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 kiskanál őrölt kakukkfű
• 1 kiskanál morzsolt kakukkfű
• 1 teáskanál füstölt paprika
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1 teáskanál őrölt koriander
• só, bors
• 1 teáskanál provence-i (vagy más kakukkfüves) fűszerkeverék

1. 1 evőkanál olajat elkevertem az őrölt és a morzsolt kakukkfűvel, a füstölt paprikával, a római köménnyel, a korianderrel, sóval és borssal. A fokhagymákat szeletekre vágtam, majd a hússzeletekkel együtt a fűszeres keverékhez adtam.

2. A zöldségeket falatnyi darabokra vágtam, meglocsoltam a másik evőkanál olívaolajjal, fűszereztem sóval, borssal és a provence-i fűszerkeverékkel.

3. A zöldségeket tepsibe halmoztam, a tetején elrendezgettem a hússzeleteket, a tál alján maradt fűszeres olajat pedig a hús és a zöldségek tetejére csorgattam. 200 fokos sütőben 30 percig alufóliával lefedve, majd anélkül még 10 percig sütöttem.

Húsgolyó indiai fűszerekkel, görög joghurttal és paradicsomsalátával

Igazi jóleső nyári egyveleg zöldségekkel, indiai fűszerekkel és hideg, krémes joghurttal. Nagyon gyorsan elkészül, csak 20 percnyi konyhában pácolódást igényel.

Fűszeres húsgolyó

• 50 dkg darált hús
• 2 gerezd fokhagyma reszelve
• 1 zsemle vízbe áztatva
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1/2 teáskanál őrölt koriander
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál bors
• 1/2 teáskanál cayenne bors
• 2 teáskanál pirospaprika

A darált húst összekevertem a beáztatott zsemlével és a fűszerekkel. Egy alufóliával bélelt sütőlapot vékonyan megkentem olajjal, majd erre rendezgettem a diónyira formázott húsgolyókat. 200 fokon kb. 20 perc alatt pirosra sütöttem őket.

Joghurtos öntet

• 4 dl görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma
• 1/2 teáskanál őrölt római kömény
• 1/2 teáskanál őrölt koriander
• 2 csipet só
• 1 teáskanál citromlé

A joghurtot jó alaposan összekevertem a fűszerekkel. (Jót tesz neki egy kis állás a hűtőben.)

Mozzarellás paradicsomsaláta

• 1 csomag mozzarellagolyó
• 4 darab paradicsom
• 1 kis fej lilahagyma
• 1/2 csokor petrezselyem
• 1 kiskanál oregánó
• 1 kiskanál bazsalikom
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• 1 csipet só

A paradicsomot, a mozzarellát és a lilahagymát falatnyi darabokra vágtam, majd összekevertem a fűszerekkel és az olívaolajjal.

Frissen elkészülve a húsgolyókat a salátára halmoztam, a joghurtot pedig a tetejére kanalaztam. Ha marad belőle, a húsgolyókat meg lehet melegíteni, de hidegen is finom. Érdemes szerintem külön-külön eltenni az összetevőket, hogy ne löttyedjen össze minden másnapra.

Csípős húsgolyók boros mártásban

No itt van végre az első vendégpost Áronomtól, és az a helyzet, hogy ez a kaja tényleg nagyon finire sikeredett, úgyhogy remélem, lesz még. :)A rémes-homályos fotó az én művem

A felnőtté válás felé vezető út néha kellemes emlékekkel, néha meg kifejezetten kínos lépcsőfokokkal van kikövezve. Én például elfelejthetnék közhelyesen fogalmazni, ha már írásból élek, és nem zsebpénzből. Aminek hiánya egyébként szintén fontos eleme a felnőtt létnek. Jó szar is. De nem is ez a legfontosabb lépcsőfok, mert hát a (saját) pénz persze megtanít némi önmérsékletre, engem például nem, de nem is ezen mérem a felnőttségemet.

Az ételhez való viszonyomon annál inkább. Mindjárt elmagyarázom.

Mindenki látott már olyan gyereket, aki…izé. Hogyan lehet az anyuka kedvencét fokozni és tagadni egyszerre? Nagyszülősírató? Mondjuk. Szóval a (minden!) nagymama legnagyobb öröme időtlen idők óta a jó étvággyal evő gyerek. Nos, én ennek pontosan ellenkezője voltam. Nem volt az az aktuális kedvenc, amit jó ízzel ettem volna. Tologattam a villával az ételt, és kellő noszogatásra gépies mozdulattal a számba raktam egy-egy falatot, amit csaknem rágás nélkül nyeltem le. Máskor meg habzsoltam, hogy legyen már vége, és mehessek a kötelező és szükségszerű evés után végre valamit csinálni, de ez volt a ritkább.

Inni viszont szerettem, leginkább a nagymama által túlcukrozott teát. Meg csapvizet, amit azóta is literszámra fogyasztok, és bár a nyolcvanas évek vége iránt nosztalgiázó iwiw-es körlevelek szerzőivel szemben büszke nem vagyok rá, de azért még élek. Az étel, tehát a kaja, vagy inkább: ennek megbecsülése alig egy-két éve lépett be az életembe. Ennek vannak magánéleti vetületei is, aminek hosszas fejtegetését mellőzném, de a gasztroblogok (nem mind!) sajátossága, hogy szerzője tud és szeret sütni-főzni. Ezé például tőlem eltekintve kifejezetten (az igazi szerző hiányával van jelen).

Oké, a bevásárlást már kisiskolás korom óta intézem, de akkor még csak egy-egy túró rudit vettem magamnak – meg nyáron jégkrémet, azt nagyon szerettem, emlékszem, negyven forint volt a Big Trio. Nemrég viszont mozzarella-függő lettem. Visszaszoktam a csokira. Először csak ajándékba vettem otthonra egy-egy apróságot a közeli intersparban, aztán meg önző és álszent módon, kettőnknek.

A végső lökést minden bizonnyal a fűszerek és a fűszerezés adták. Fűszerezni olyan, mint a Barcelona középcsatárának lenni a Balassagyarmat ellen. Mindig elrontani nem lehet, ha pedig jól eltalálod, mindenki téged ünnepel. Úgyhogy némi motiváció hatására elkezdem fűszerezni. Szagolgatni az üvegcsében lévő porokat, kitalálni, hogy miből mennyi kellhet egy ételbe, sőt, a kedvencemet: mi kellhet még bele, hogy jobb legyen a recept? Főzni azért egyáltalán nem tanultam meg, de ez már olyan érzés volt, mintha.

Amikor a paradicsomos tészta (recept: paradicsomlé, tészta, forral, FŰSZEREK, sajt rá, kész) már stabilan ment – tehát csak mindig elborsoztam – komoly supervisori felügyelet (lásd még: bacon szalonna) mellett nekiláttam életem első komolyabbnak tűnő kajájának.

Ennek az a neve, hogy csípős húsgolyók boros mártásban, ami azért jó, mert nehéz elborsozni. Ellenben fel lehet önteni annyi borral, amennyit csak találsz, de az nem jó ötlet, hidd el. Azért finom lesz. A fotók viszont igaziak, ehhez ragaszkodom.

Szóval a hozzávalók:

• 50 dkg darált marha/sertéshús
• 2 szelet fehér kenyér
• 1 tojás
• 1 vöröshagyma apróra vágva
• 3 (több) gerezd fokhagyma
• 1 db szárított erős paprika (az eredeti receptben csípős erős paprika szerepel, de én nem tudom, milyen, amikor egy erős paprika nem csípős)
• 1 kis fahéj
• 1 csokor petrezselyem
• két doboz hámozott paradicsom
• 3 deci (inkább 2 a tapasztalatok alapján) vörösbor.  Főzéshez ne használjunk jó bort, hanem igyuk meg.

Az elkészítés menete:

Adjuk a húshoz a vízbe áztatott, kifacsart kenyeret, hagymát, 2 reszelt fokhagymát, paprikát és fűszereket. Gyúrjuk össze a masszát, ilyenkor nagyon hülyén fogunk kinézni pár percig, majd csináljunk belőle kis gombócokat. Ezeket süssük ki forró olajban. Ne hagyjuk benne. Utána keverjük el a paradicsomot a borral, sózzuk és borsozzuk, majd öntsük a húsra. Sütőben süssük kb. fél óráig. A petrezselymet és némi plusz fokhagymát keverjük el a végén a kész húsgombóccal. Higgyük el, hogy ezt tényleg mi csináltuk, és mégsem rántotta.

Spanyol paradicsomos csirkecomb

Napokon keresztül villogott a fejemben egy kép a nokedli blogról, amin ez az étel még nyers állapotában várja a sütőt. Annyira szépen mutatnak a combok a friss paradicsommal, jól sikerült maga a kép is, hiába akartam valami szuperkülönlegeset főzni múlt hétvégén, erről pedig nem tudtam, hogy azon túl, hogy csirke, paradicsom és spanyol, mi a poén benne, de mégis ez kellett.
Nehéz megmagyarázni, hogy miért került azonnal a top 3 (30...) kedvencem közé, de az első falatnál máris azt mondtam, hogy rendben, ezt fogjuk enni holnap és a következő hétvégén is, de akkor dupla adagból. Persze ezen a hétvégén mégsem ezt főzöm, de a lelkesedés igazi, odavagyok érte, rajongok érte, nagyon.
Valahogy a sült paradicsom, a bacon, a fokhagyma és az édes ketchupos-fehérboros szósz együtt egy pont megfelelő ideget talált el a fejemben, ajánlom mindenkinek, hátha ugyanilyen nagy élmény lesz.

Hozzávalók:

• 4 csirke felsőcomb
• 2 érett paradicsom
• 4 gerezd fokhagyma
• 5-6 szelet bacon
• 1 dl ketchup
• 1,5 dl fehérbor
• só, bors

1. A szeletelt bacont egy jénai aljára pakolgatom, szerintem érdemes úgy elhelyezni őket, hogy a végeik felérjenek a tál széléig, úgy jól megpirulnak majd. A baconre kerülnek a sózott, borsozott csirkecombok.

2. A nagyobb kockákra vágott paradicsomokat és a szeletelt fokhagymákat elrendezem a combok között, majd az egészet leöntöm a ketchup és a bor keverékével.

 

3. 180 fokon alufólia alatt 40 percig sütöttem, utána fólia nélkül még 30 perc és kész.
A szokásos tepsis krumplival ettük, amit most őrölt korianderrel és cayenne borssal fűszereztem.