Amerikai fasírt lilahagymás kukoricával és répás krumplipürével

4 személyre:

Fasírt:

• 50 dkg darált sertéshús
• 2 db kisebb sárgarépa
• 1 fej lilahagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 szikkadt zsemle
• 1 tojás
• 1 evőkanál mustár
• 3 evőkanál ketchup
• 2 teáskanál zelleres só (ehelyett szárzellert is lehet tenni bele)
• 2 teáskanál só
• bors
• zsemlemorzsa
• máz: 4 evőkanál ketchup, 1 kiskanál paradicsompüré, 1 teáskanál méz

Lilahagymás kukorica:

• 1 doboz konzerv kukorica
• 1 kis fej lilahagyma
• 1 evőkanál fehérborecet
• 1 evőkanál cukor
• 2 evőkanál víz
• só 

Répás krumplipüré:

• 1 kg krumpli
• 3 db sárgarépa
• 5 dkg vaj
• kb. 2 dl tej
• só 

1. A sárgarépát, a lilahagymát és a fokhagymát késes aprítóval finomra daráltam (le is lehet reszelni), a zsemléket vízbe áztattam. A darált húst összedolgoztam az aprított zöldségekkel, az alaposan kinyomkodott zsemlékkel, a tojással, a mustárral, a ketchuppal, borssal és a sókkal. Ha nagyon laza lenne, zsemlemorzsát lehet még keverni bele. Kiolajozott formába (őzgerinc) nyomkodtam a masszát, a tetejét pedig megkentem a ketchupból, paradicsompüréből és mézből készült mázzal.

2. 180 fokos sütőben alufólia alatt 1 órán át sütöttem. Kb. 40 percnél lefedtem késsel átlyuggatott alufóliával, hogy ne égjen meg a máz, de ne is párolódjon a lefedés miatt. Tálalás előtt 15 percig a formában pihentettem.

3. A kukoricát lecsöpögtettem, a lilahagymát felkockáztam. A fehérborecetből, cukorból, sóból és vízből elkészítettem az öntetet, belekevertem a kukoricát és a lilahagymát, és hűtőben 30 percig pihentettem.

4. A krumplit és a répát meghámoztam, feldaraboltam. Jó sós vízben előbb a répát kezdtem el főzni, majd 10 perccel később a krumplit is beletettem. Amint minden megpuhult, a vizet leöntöttem a zöldségekről, sóztam, vajat kevertem bele, majd a tejjel kissé darabos krumplipürét készítettem.  

Cukkinis fasírt sült répás salátával

4 adagnyi:

• 50 dkg darált hús
• 4-6 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 tojás
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• só, bors
• olívaolaj
• 60-70 dkg cukkini (3 db kb. 20 centis példány volt)
• 1 doboz konzerv kukorica
• 5 szál sárgarépa
• 5 dkg krémfehérsajt
• 30 dkg koktélparadicsom
• 3 szál újhagyma
• 1 teáskanál morzsolt zsálya
• 1/2 teáskanál őrölt koriander
• 1 teáskanál fehérborecet

1. A répákat ferdén felkarikáztam (nagyjából fél cm vastagon), egy cukkinit pedig falatnyi kockákra vágtam. 2 evőkanál olívaolajat kikevertem sóval, borssal és korianderrel, majd átforgattam benne a zöldségeket. Alufóliával és sütőpapírral bélelt lapos tepsire borítottam, majd 180 fokon kb. 30 perc alatt pirosra sütöttem őket.

2. A másik két cukkinit hámozás nélkül nagylyukú reszelőn lereszeltem, majd kinyomkodtam a levét. Összekevertem a darált hússal, a tojással, a zsemlemorzsával, sóval (kb. 3 teáskanál), borssal és a római köménnyel. A masszából ujjnyi vastag korongokat formáltam, majd közepesen forró serpenyőben kevéske olívaolajon pirosra sütöttem mindkét oldalukat.

3. A salátához összekevertem a lecsepegtetett kukoricát, a felkockázott krémfehérsajtot, a felkarikázott újhagymát, a félbevágott paradicsomokat és a sült zöldségeket. 2 evőkanál olívaolajból és 1 teáskanál fehérborecetből sóval, borssal és zsályával öntetet kevertem, majd a salátára öntöttem. Be lehet hűteni tálalás előtt. 

Chilis lencse

4 adagnyi:

• 50 dkg darált hús
• 1 doboz konzerv lencse (30 dkg száraz lencse megfőzve)
• 10 dkg bacon
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál paradicsompüré
• 1 dl vörösbor
• 2 dl alaplé
• 1/2 teáskanál cukor
• 1 teáskanál kakukkfű
• chili ízlés szerint (chilipehely, cayenne bors, friss paprika, stb.)
• 1 babérlevél
• 1/2 teáskanál őrölt római kömény
• 1 csipet őrölt fahéj
• só, bors
• 1/2 csokor petrezselyem
• reszelt sajt (parmezán)

1. A bacont és a vöröshagymát felkockáztam, a konzerv lencsének pedig leöntöttem a levét.

2. A bacont olívaolajon ropogósra pirítottam egy magasabb falú serpenyőben, majd kivettem az olajból, helyére pedig a vöröshagymát öntöttem. Kis lángon néhány percig pároltam-pirítottam, a végén pedig belereszeltem a 3 gerezd fokhagymát is. A lángot feljebb csavarva hozzákevertem a darált húst, majd időnként átkeverve fehéredésig pirítottam.

3. A darált húshoz adtam a paradicsompürét, amivel 2-3 percig pirítottam, amíg a püré szépen el nem elegyedett a húsos raguval. Felöntöttem a vörösborral, elpároltam az alkoholt (a hús szinte száraz legyen a serpenyőben), végül felöntöttem alaplével. Fűszereztem sóval, borssal, chilivel, kakukkfűvel, babérlevéllel, római köménnyel és fahéjjal, a paradicsompüré savasságát pedig egy kis cukorral egyensúlyoztam ki.

4. Közepes lángon 20 percig pároltam, időnként egy kis vízzel vagy alaplével lehet pótolni a szaftot.

5. A végén elkevertem a raguban a lecsepegtetett lencsét, a petrezselymet és a pirult bacont is.

6. Reszelt sajttal és friss bagettel ettük. 

Húsgolyó indiai fűszerekkel, görög joghurttal és paradicsomsalátával

Igazi jóleső nyári egyveleg zöldségekkel, indiai fűszerekkel és hideg, krémes joghurttal. Nagyon gyorsan elkészül, csak 20 percnyi konyhában pácolódást igényel.

Fűszeres húsgolyó

• 50 dkg darált hús
• 2 gerezd fokhagyma reszelve
• 1 zsemle vízbe áztatva
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1/2 teáskanál őrölt koriander
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál bors
• 1/2 teáskanál cayenne bors
• 2 teáskanál pirospaprika

A darált húst összekevertem a beáztatott zsemlével és a fűszerekkel. Egy alufóliával bélelt sütőlapot vékonyan megkentem olajjal, majd erre rendezgettem a diónyira formázott húsgolyókat. 200 fokon kb. 20 perc alatt pirosra sütöttem őket.

Joghurtos öntet

• 4 dl görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma
• 1/2 teáskanál őrölt római kömény
• 1/2 teáskanál őrölt koriander
• 2 csipet só
• 1 teáskanál citromlé

A joghurtot jó alaposan összekevertem a fűszerekkel. (Jót tesz neki egy kis állás a hűtőben.)

Mozzarellás paradicsomsaláta

• 1 csomag mozzarellagolyó
• 4 darab paradicsom
• 1 kis fej lilahagyma
• 1/2 csokor petrezselyem
• 1 kiskanál oregánó
• 1 kiskanál bazsalikom
• 1-2 evőkanál olívaolaj
• 1 csipet só

A paradicsomot, a mozzarellát és a lilahagymát falatnyi darabokra vágtam, majd összekevertem a fűszerekkel és az olívaolajjal.

Frissen elkészülve a húsgolyókat a salátára halmoztam, a joghurtot pedig a tetejére kanalaztam. Ha marad belőle, a húsgolyókat meg lehet melegíteni, de hidegen is finom. Érdemes szerintem külön-külön eltenni az összetevőket, hogy ne löttyedjen össze minden másnapra.

Karalábés húsgombóc

6 bőséges adag:

• 4 db nagyobbacska, de zsenge karalábé
• 40 dkg darált hús
• két kis maréknyi főtt rizs
• 1 száraz kifli + 1-2 ek zsemlemorzsa
• 1 tojás
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 kis gerezd fokhagyma
• őrölt pirospaprika, só, bors, fehér bors
• 1 leveskocka
• 1 csokor petrezselyem
• 1 kis doboz 20%-os tejföl
• 3 ek liszt

1. Előre számolni kell azzal, hogy a nem olyan sok hozzávaló ellenére félidőben hirtelen hatalmas adag étel keletkezik, ezért jó nagy fazekat szedjünk elő.

2. A karalábét meghámoztam és változatos méretű kockákra vágtam (2-3-4 cm), amit nem muszáj követni, én azért csinálom így, mert szeretem, ha a karalábé egy része már szinte péppé főtt, egy része pedig egészben marad. Felkockázás után fazékba tettem sóval, fehér borssal, leveskockával és annyi vízzel, ami bőségesen ellepi. Kell ugye a hely a gombócoknak is, de csak kb. 4-5 centivel érje túl a víz a karalábét.

3. Amíg felforr a karalábénk, addig össze lehet állítani a húsgombóc masszáját. Minden hozzávalót alaposan kikevertem: a húst, az apróra felkockázott hagymát, a reszelt fokhagymát, a rizst, a vízbe áztatott és kifacsart kiflit, a pirospaprikát, a sót, a borsot és a tojást. Ha túl laza lenne, akkor zsemlemorzsával tudjuk normalizálni a helyzetet.

4. Kis golyókat formáztam a húskevervényből, és amint felforrt a karalábé, óvatosan beledobáltam őket a lébe.

5. Közepes lángon kb. 30 percig főztem, kevergetni nem nagyon kell, de néhányszor óvatosan átforgathatjuk. A karalábét lehet közben kóstolgatni, egy-egy gombócot kettévágni, így ellenőrizhető, hogy minden rendben van-e. Az utolsó öt percben tettem bele az apróra vágott petrezselymet.

6. A lisztet simára kevertem a tejföllel és egy kevés karalábés lével, majd behabartam az ételt. A sűrűsége valahol a főzelék és a leves állapot között ideális, köretet vagy kenyeret nem igényel.

A padlizsánok

Először egy muszaka:

Talán meglepő, de a finom muszakának egyetlen titka van: a fahéj. Lehet készíteni tejföllel, besamellel, csak paradicsomszósszal, hússal, hús nélkül (vagy anélkül talán mégsem ;) ), de azt a tipikus ízt a fahéj fogja adni neki. Mellesleg annyira eltalált engem ez az ízvilág, hogy lényegében az összes darált húsos raguba teszek most már fahéjat, pl. chilis babhoz nagyon jó, meg töltött ilyen-olyan zöldségekhez is.

4 adagnyi:

• 3 darab padlizsán
• 40 dkg darált hús
• 1 doboz hámozott paradicsom (feldarabolva)
• 1 közepes vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors, fahéj, oregánó, cayenne bors
• 2 kis doboz tejföl
• 2 tojás
• olívaolaj

1. A padlizsánokat felkarikáztam, kiterítettem egy tálcán, és ecsettel vékonyan megkentem őket olívaolajjal. A padlizsánnak van egy olyan heppje, hogy csak akkor hajlandó látványosan sülni, ha mindig van alatta olaj, ámde amint olaj kerül alá, úgy nyeli magába azt, hogy észre sem vesszük. Ezt cselezi ki az a módszer, hogy előre megkapja a neki szánt olajmennyiséget, így a serpenyőben már egész jól működnek a dolgok. Tehát közepes lángon az összes karikát megpirítjuk, amihez érdemes két serpenyőt használni egyszerre, mert kicsit lassú a folyamat. Állítólag lehet sütőben is sütni, de még nem próbáltam.

2. Egy másik, magasabb falú serpenyőben olívaolajon átfuttattam a felkockázott hagymát és fokhagymát, majd hozzáadtam a darált húst és fehéredésig pirítottam. Megszórtam sóval, borssal, 1 csapott teáskanál fahéjjal, 1 teáskanál oregánóval és annyi cayenne borssal, amennyire csípősen szeretjük az ételeket. (Nem kevéssel.)

3. Amint kifehéredett a darált hús, hozzáöntöttem a hámozott paradicsomot (levestül), és közepes lángon készre főztem. Nagyjából 20 perc kell hozzá, akkor jó, ha jó sűrű szaftja van.

4. A két tojás sárgáját összekevertem a tejföllel.

5. Rétegezés: padlizsán + só, darált hús, tejföl, padlizsán + só, darált hús, tejföl, a végén padlizsán + só és tejföl.

6. 200 fokon 20 perc alatt összesült a muszaka, tzatzikivel ettük. Lehet kenyérrel is, de valamilyen saláta mindenképp ajánlott hozzá, mert tömény étel.

Hússal töltött padlizsán:

Recept:

• 1 nagy padlizsán
• 1 kis fej hagyma
• 30 dkg darált hús
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• 1/2 dl vörösbor
• só, bors, oregánó, 1 kiskanál fahéj
• opcionálisan tejföl és snidlinghagyma
• sajt a tetejére

1. A felkockázott hagymát olívaolajon kis lángon párolgatni kezdtem, majd 1-2 perc után feljebb csavartam a lángot, és belepakoltam a darált húst. Fehéredésig pirítottam, beleraktam az apróra vágott/átnyomott fokhagymát és a paradicsompürét, majd jól átforgattam velük.

2. Ha a hús levet ereszt, akkor azt el kell párolni, csak utána jöhet bele a vörösbor, amit 2 perc alatt kiforraltam belőle. (Így nem lesz erős boríze.) Ezután felöntöttem egy kevés vízzel, fűszereztem és tettem bele fél leveskockát is, de azt nem muszáj.

3. Amíg ez párolódott, kettévágtam a padlizsánt, kifarigcsáltam a belsejét 1-2 centis peremet hagyva, és beleállítottam egy tűzálló tálba. A húsát felkockáztam és kevés olívaolajon átpirítottam, végül azt is beleraktam a raguba.

4. Összesen 20 percig kell főnie a husinak, a végére el kell párologtatni minden levét. A padlizsánokat kikentem vékonyan snidlinges tejföllel (kihagyható), rákanalaztam a husit, a tetejére tettem még egy kis tejfölt és megszórtam reszelt sajttal.

5. 200 fokos sütőben 15-20 perc, pirulásig sütöttem.

Csípős húsgolyók boros mártásban

No itt van végre az első vendégpost Áronomtól, és az a helyzet, hogy ez a kaja tényleg nagyon finire sikeredett, úgyhogy remélem, lesz még. :)A rémes-homályos fotó az én művem

A felnőtté válás felé vezető út néha kellemes emlékekkel, néha meg kifejezetten kínos lépcsőfokokkal van kikövezve. Én például elfelejthetnék közhelyesen fogalmazni, ha már írásból élek, és nem zsebpénzből. Aminek hiánya egyébként szintén fontos eleme a felnőtt létnek. Jó szar is. De nem is ez a legfontosabb lépcsőfok, mert hát a (saját) pénz persze megtanít némi önmérsékletre, engem például nem, de nem is ezen mérem a felnőttségemet.

Az ételhez való viszonyomon annál inkább. Mindjárt elmagyarázom.

Mindenki látott már olyan gyereket, aki…izé. Hogyan lehet az anyuka kedvencét fokozni és tagadni egyszerre? Nagyszülősírató? Mondjuk. Szóval a (minden!) nagymama legnagyobb öröme időtlen idők óta a jó étvággyal evő gyerek. Nos, én ennek pontosan ellenkezője voltam. Nem volt az az aktuális kedvenc, amit jó ízzel ettem volna. Tologattam a villával az ételt, és kellő noszogatásra gépies mozdulattal a számba raktam egy-egy falatot, amit csaknem rágás nélkül nyeltem le. Máskor meg habzsoltam, hogy legyen már vége, és mehessek a kötelező és szükségszerű evés után végre valamit csinálni, de ez volt a ritkább.

Inni viszont szerettem, leginkább a nagymama által túlcukrozott teát. Meg csapvizet, amit azóta is literszámra fogyasztok, és bár a nyolcvanas évek vége iránt nosztalgiázó iwiw-es körlevelek szerzőivel szemben büszke nem vagyok rá, de azért még élek. Az étel, tehát a kaja, vagy inkább: ennek megbecsülése alig egy-két éve lépett be az életembe. Ennek vannak magánéleti vetületei is, aminek hosszas fejtegetését mellőzném, de a gasztroblogok (nem mind!) sajátossága, hogy szerzője tud és szeret sütni-főzni. Ezé például tőlem eltekintve kifejezetten (az igazi szerző hiányával van jelen).

Oké, a bevásárlást már kisiskolás korom óta intézem, de akkor még csak egy-egy túró rudit vettem magamnak – meg nyáron jégkrémet, azt nagyon szerettem, emlékszem, negyven forint volt a Big Trio. Nemrég viszont mozzarella-függő lettem. Visszaszoktam a csokira. Először csak ajándékba vettem otthonra egy-egy apróságot a közeli intersparban, aztán meg önző és álszent módon, kettőnknek.

A végső lökést minden bizonnyal a fűszerek és a fűszerezés adták. Fűszerezni olyan, mint a Barcelona középcsatárának lenni a Balassagyarmat ellen. Mindig elrontani nem lehet, ha pedig jól eltalálod, mindenki téged ünnepel. Úgyhogy némi motiváció hatására elkezdem fűszerezni. Szagolgatni az üvegcsében lévő porokat, kitalálni, hogy miből mennyi kellhet egy ételbe, sőt, a kedvencemet: mi kellhet még bele, hogy jobb legyen a recept? Főzni azért egyáltalán nem tanultam meg, de ez már olyan érzés volt, mintha.

Amikor a paradicsomos tészta (recept: paradicsomlé, tészta, forral, FŰSZEREK, sajt rá, kész) már stabilan ment – tehát csak mindig elborsoztam – komoly supervisori felügyelet (lásd még: bacon szalonna) mellett nekiláttam életem első komolyabbnak tűnő kajájának.

Ennek az a neve, hogy csípős húsgolyók boros mártásban, ami azért jó, mert nehéz elborsozni. Ellenben fel lehet önteni annyi borral, amennyit csak találsz, de az nem jó ötlet, hidd el. Azért finom lesz. A fotók viszont igaziak, ehhez ragaszkodom.

Szóval a hozzávalók:

• 50 dkg darált marha/sertéshús
• 2 szelet fehér kenyér
• 1 tojás
• 1 vöröshagyma apróra vágva
• 3 (több) gerezd fokhagyma
• 1 db szárított erős paprika (az eredeti receptben csípős erős paprika szerepel, de én nem tudom, milyen, amikor egy erős paprika nem csípős)
• 1 kis fahéj
• 1 csokor petrezselyem
• két doboz hámozott paradicsom
• 3 deci (inkább 2 a tapasztalatok alapján) vörösbor.  Főzéshez ne használjunk jó bort, hanem igyuk meg.

Az elkészítés menete:

Adjuk a húshoz a vízbe áztatott, kifacsart kenyeret, hagymát, 2 reszelt fokhagymát, paprikát és fűszereket. Gyúrjuk össze a masszát, ilyenkor nagyon hülyén fogunk kinézni pár percig, majd csináljunk belőle kis gombócokat. Ezeket süssük ki forró olajban. Ne hagyjuk benne. Utána keverjük el a paradicsomot a borral, sózzuk és borsozzuk, majd öntsük a húsra. Sütőben süssük kb. fél óráig. A petrezselymet és némi plusz fokhagymát keverjük el a végén a kész húsgombóccal. Higgyük el, hogy ezt tényleg mi csináltuk, és mégsem rántotta.

Cottage pie sajtgombócokkal

Nagy kattanásunk volt egy időben a klasszikus Shepherd's pie, amit Gordon Ramsey netes-videós receptje alapján készítgettem, de többnyire csak darált sertéshússal az eredeti bárányhús helyett. Valami ehhez hasonlót szerettünk volna enni, viszont a hétvégi főzésnél szeretek mindig valami újat kipróbálni, amikor van rá végre kellő idő és lelkesedés. Addig nyünnyögtem az elmentett receptek felett, míg végül otthagytam az egész gépet, hogy ez most nem megy, semmi sem szimpatikus. Aztán némi hűtőnyitogatás/nassolgatás után megálmodtam, hogy akkor vegyítsünk: létezik egy másik brit recept, egy Guiness sörös-marhahúsos ragu, ami végül a sütőben sül meg, a tetején cheddar sajtos gombóckákkat.
Így lett végül az a nagy megoldás, hogy legyen darált marhahús, mert ritkán eszünk marhát, a gombóckákhoz pedig füstölt sajtot használtam, ez került a ragu tetejére a krumplipüré helyett.
Erős ízű, karakteres étel, elfér mellé valamilyen ecetes vagy joghurtos saláta.
(A marhahús miatt így már Cottage pie a neve.)

 

Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű jénaihoz:

Húsos ragu:

• 50 dkg darált marhahús
• 1 nagy répa
• 1 nagy fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kis doboz sűrített paradicsom (2-3 ek)
• 1 ek Worchestershire szósz
• 1 tk kakukkfű
• 1 tk rozmaring
• 1,5 dl vörösbor
• 2 dl alaplé (nálam víz + fél leveskocka)

Gombócok:

• 20 dkg finomliszt
• 1 tk sütőpor
• 5 dkg olvasztott vaj
• 5 dkg reszelt füstölt sajt
• 1 tojás
• 1 kk cayenne bors
• 1 ek mustár
• 1-1,5 dl víz
• só

1. A répát, a hagymát és a fokhagymákat egy közös tálba reszelem kislyukú reszelőn.

2. A darált marhahúst nagy lángon olívaolajon megpirítom. *Érdemes egy magasabb falú teflonos seprenyőt használni erre a célra.

3. Ha kifehéredett a hús, hozzáadom a reszelt zöldségeket, sózom, borsozom, majd szépen átkeverem, megöntözöm a Worchestershire szósszal és pirítgatom még egy kicsit.

4. A serpenyő közepén kis helyet csinálok, ide kanalazom a paradicsompürét és lassan összekeverem a raguval. Jöhet hozzá a bor, amit teljesen el kell forralni a raguról, hogy ne maradjon erős boríze. Jöhet bele a a kakukkfű és a rozmaring, végül az alaplé, és így szépen puhára párolom a húst.

5. A gombócokhoz összedolgozom a hozzávalókat, érdemes először csak kis vizet adni hozzá, aztán fokozatosan a többit, a végén lágy, picit ragacsos, de vizes kézzel formázható masszát kell kapnunk.

6. Az elkészült húsos ragut jénaiba szedjük, a tésztából pedig diónyi gombócokat formázunk a tetejére.

7. 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt barnulásig sütjük.
 

Hamburger

 

A húspogácsát így szoktam készíteni:

• 50 dkg darált sertéshús
• 1 nagy fej hagyma
• 1 tojás
• 2-3 ek ketchup
• 2 ek mustár
• só, sok-sok bors
• zsemlemorzsa

A hagymát apróra vágtam, összedolgoztam a husival, amit fűszereztem sóval, borssal. Beleütöttem az 1 tojást, hozzáadtam a ketchupot és a mustárt. Jól összedolgoztam, és annyi zsemlemorzsát adta, hozzá, hogy formázható legyen. 

Sütés előtt jó, ha áll egy órácskát. Ekkora adagból kb. 8-10 pogácsa lesz.

A hamburgerhez az uborkát és a hagymát ecetes-cukros lében áztatom, az összeállítás pedig ízlés dolga. 

*Ahogy mi szeretjük: 

- pirított hambugerzsemle alsó felére mustár, ecetes hagyma és uborka

- jégsaláta

- húspogácsa

- sajt

- szeletelt paradicsom

- még ecetes hagyma

- majonéz/mustár/ketchup

- pirított zsemle teteje