A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejszín. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejszín. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 23., vasárnap

Pestós tészta bébispenóttal és csirkemellel



4 adaghoz:

  • 80 dkg csirkemellfilé
  • 2 evőkanál étkezési keményítő
  • 1 csomag bébispenót
  • 1/2 üveg zöld pesto
  • 2 dl főzőtejszín
  • 1 dl fehérbor
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál bazsalikom
  • só, bors
  • olívaolaj
  • 40 dkg tészta
  • parmezán

1. A csirkemellet felkockáztam, a fokhagymákat vékony szeletekre vágtam, a bébispenótot bő vízben átmostam, lecsöpögtettem. A tésztához jó sós vizet kezdtem forralni. A fokhagymaszeleteket olívaolajon kis lángon pirítani kezdtem, közben a csirkemellre rászórtam a keményítőt, és kevés mozdulattal nagyjából átkevertem vele.

2. A lángot maximumra állítottam, beleöntöttem a fokhagymás olajba a csirkekockákat, és fehéredésig pirítottam őket benne. Ekkor rákanalaztam a pestót, enyhén sóztam (a pesto is sós kicsit), borsoztam, fűszereztem bazsalikommal, majd felöntöttem a fehérborral, és jól kiforraltam belőle az alkoholt. A felforrt vízbe beletettem a tésztát.

3. Hozzákevertem a csirkéhez a bébispenót felét, és fél dl vízzel 3-4 perc alatt készre pároltam. A keményítőnek köszönhetően gyorsan megpuhul, és puhább is lesz, mint nélküle.

4. A ragut felöntöttem tejszínnel, felforraltam, és az időközben megfőtt tészta levéből is öntöttem hozzá annyit, hogy tésztaszósz állagot kapjak. A végén kevertem bele a maradék bébispenótot, majd a tésztát is. A tetejére parmezánt szórtam.

2016. február 18., csütörtök

Csirkés gnocchi sült sütőtökkel és barna csiperkével


4 adagnyi:

  • 60 dkg csirkemell
  • 30 dkg sütőtök
  • 1 fej vöröshagyma
  • 30 dkg apró barna csiperke
  • 1,5 dl alaplé
  • 1 csomag friss gnocchi (a házi persze finomabb, de a boltival sincs semmi baj)
  • 3 dl sűrű főzőtejszín
  • olívaolaj
  • só, bors
  • 1 teáskanál kakukkfű
  • 1 + 1 teáskanál morzsolt zsálya
  • 1/2 kávéskanál szerecsendió
  • 1 evőkanál étkezési keményítő
  • 1 kis csokor friss bazsalikom

1. A sütőtököt felkockáztam, majd összekevertem 2 evőkanál olívaolajjal, kakukkfűvel, zsályával, sóval és borssal, és sütőpapíron (tipp: a tepsire alufóliát teszek, arra a sütőpapírt, így nem kell mosogatni, na meg szebben is sül - szerintem), 200 fokon pirosra sütöttem.

2. A csirkemellet felkockáztam, hozzákevertem 1 evőkanál keményítőt (sütés után puhább lesz tőle a hús). A vöröshagymát is felaprítottam, majd kevés olívaolajon megpároltam. Hozzáadtam a csirkemellet, amit nagy lángon hirtelen átpirítottam, ezután beledobtam a kissé megtisztogatott barna csiperkét is. Pirítottam, kevergettem, néhány perc múlva pedig felöntöttem alaplével. Sóztam, borsoztam, fűszereztem szerecsendióval és zsályával.

3. Amikor megpuhultak az apró gombák, felöntöttem a ragut főzőtejszínnel

4. Sós vízben megfőztem a gnocchit, leszűrtem.

5. Végül a csirkés raguhoz kevertem a gnocchit, a sült sütőtököt és a felaprított bazsalikomot is.  

2012. augusztus 29., szerda

Csokoládés alagút



Ezzel a sütivel már igen rég szemezek, de teljesen máshogy képzeltem el. Egészen a csoki felolvasztásának mozzanatáig nem fedeztem fel, hogy liszt nem is kell a tésztába, aminek hatására kicsit megijedtem, hogy mi lesz így ebből. Nincsenek jó emlékeim a sok tojással és nagy mennyiségű cukorral készülő csodákról (egyszer készült egy cseresznyés lepény, aminek rántotta íze lett, najó ott tej is volt a sok tojás mellett, de a lényeg, hogy rettenetes volt). Ha már elkezdtem, nem akartam megfutamodni, ráadásul a kiskönyvben annyira guszta volt a kép, hogy bíztam a végeredményben. Megsült a tészta, de még mindig nem tudtam elképzelni, hogy ebből mi lesz. Követtem az utasításokat, és már úgy voltam vele, hogy megy a kukába, de amikor a nedves konyharuhát levettem a tésztáról, egészen normálisnak tűnt, úgyhogy befejeztem. A hűtőben pihent fél napot, rá se mertem nézni, tekercsre ugyanis nagyon nem hasonlít, alagútnak már inkább elmegy. Végülis gyűjtöttem egy kis bátorságot, megkóstoltam és pozitívan csalódtam. Kellemes, hideg, édes, krémes süti. Nem mutat valami jól, de az megnyugtat, hogy a kiskönyvben is olyan kép szerepelt, amin szét van repedve a rúd, csak nekik rendelkezésükre áll egy profi stáb, amely mindent lakkba önt.

Hozzávalók:
  • 15 dkg étcsokoládé
  • 3 ek víz
  • 17 dkg cukor
  • 5 tojás
  • 2 dkg mazsola apróra vágva
  • 3 dl tejszín
  • 2 ek cukor
  • 1 csipet só

1. Sütőpapírral kibélelünk egy 30 x 20 cm-es sütőformát. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. 

2. A csokit a vízzel gőz felett megolvasztjuk és kissé hűlni hagyjuk. A tojások sárgáját és a cukrot fehéredésig keverjük, majd belekeverük a csokit és a mazsolát is. A fehérjét megsózzuk és kemény habbá verjük. Először az 1/4-ét, majd apránként a többit is a csokoládékrémhez vegyítjük. 

3. A tésztát a formába öntjük és kb. 25 percig sütjük. (Tűpróba!) Kis ideig hűlni hagyjuk, majd sütőpapírral és nedves konyharuhával letakarva teljesen kihűtjük. 

4. Levesszük róla a konyharuhát és az átázott sütőpapírt, majd ráborítjuk egy tiszta darab sütőpapírra. Az aljáról eltávolítjuk a sütőpapírt, amin ugye sült. 

5. A tejszínt felverjük a 2 ek cukorral és ezzel kenjük meg a tésztát. Óvatosan feltekerjük a papír segítségével. Fóliát csavarunk köré, megemelni viszont nem tudjuk, mert szétesik, ezért csak köré nyomkodjuk inkább, megadva a végső formát. Hűtőben jó alaposan kihűtjük, majd porcukrozva tálaljuk.

A recept Emma Patmore: A legjobb receptek - Sütemények című kiskönyvéből származik.