A sült csirkemell

Száraz, unalmas, egyszerű, első ránézésre úgy leginkább semmilyen. Ámde bisztró éttermekben találkoztam már maradandó élménnyel, ezért nem tettem le teljesen a jó csirkemellről. Persze náluk gyakran a hangzatos sous vide eljárás is segít, amivel alacsony hőfokon vákuumban párolják tökéletesre a húsokat, de azért egy jó serpenyővel is van még értelme az életnek. Egy ilyen sült csirkemell jó lehet húsos salátákhoz (pl. cézár), gyors ebédnek (lehet mellé egyszerű kukoricasalátát is enni, amit konzerv kukoricából, paradicsomból, mozzarellagolyóból, lilahagymából szoktam készíteni citromlével és olívaolajjal, de még gyorsabb a majonézes kukorica), vagy bármilyen kellemes zöldhöz, nyári nagy melegben, diéta alatt, megmiegymás. 
A fűszerezés szabadon választott, én majorannát, cayenne borsot és őrölt borsot szoktam tenni a csirkére. 

Ha valakit csak a csirkemell sütése érdekel, a recept végén összefoglaltam a lépéseket. :)

2 adagnyi:

• 1 nagyobb csirkemellfilé
• só, bors, majoranna, cayenne bors (1-1 tk)
• 1 tk mustár
• olaj
• újburgonya
• újhagyma
• fokhagyma
• koktélparadicsom
• zöld spárga
• petrezselyem

1. Egy nappal korábban a csirkemelleket bepácoltam: a két félre vágott húsról levágtam a nyesedéket, a mustárt, a majorannát, a cayenne borsot, az őrölt borsot és kevés olajat összekevertem, átkenegettem vele a csirkét, állni hagytam benne felhasználásig.

2. A húst sütés előtt 30 perccel kivettem a hűtőből, hogy ne hűtse majd le a serpenyőt. A másik fontos dolog, hogy csak közvetlenül sütés előtt sózzuk. Ezután pedig inkább jó forró, mint közepesen forró, de nem füstölgő teflonos serpenyőben mindkét oldalát pirulásig sütöttem. Itt is arra kell figyelni, hogy ne mozgassuk a húst, mert nem lesz lehetősége pirulni, ha mindig úton van. Ha elég olajjal pácoltuk, nem kell alá külön olaj sem.

3. Amikor mindkét oldaluk megpirult, kis hőálló tálba szedtem őket (kevés olajat tehetünk alá) és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütöttem még. Kivéve 10 percig alufóliával lefedve pihentek, ezután tálaltam.

4. Amíg a sütőben tartózkodnak a csirkemellek, a köret elkészítése jön, ami nem túl bonyodalmas. Első lépésben mindent falatnyira vágtam. Ezután kevés olajon megpirítottam az újburgonyát, kiszedtem az olajból, a helyére beleszórtam a felcsíkozott újhagymát, a karikára vágott fokhagymát és a kb. 4 cm hosszú darabokra vágott spárgát is. Sóztam, borsoztam, nagy lángon 10 percig pirítottam az egyveleget. Ezután visszatettem a krumplit is, felöntöttem fél dl vízzel, lefedtem, és még kb. 5 percig pároltam a keveréket. A végén hozzáadtam a paradicsomot és a felaprított petrezselymet is, de ezekkel már csak 1-2 percet pirítottam.

*Hogyan süssünk jó csirkemellet:

- fűszeres, de só nélküli pácolás egy éjszakán keresztül
- sütés előtt 30 perc pihentetés szobahőmérsékleten
- forró, de nem túl forró serpenyőben két-két perc pirítás mindkét oldalnak, immáron sózva (kéreg + szín elérése)
- 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc sütés
- 10 perc pihentetés felhasználás előtt alufóliával beborítva

Borskéregben sült karaj zöldbors mártással

Szinte mindent eggyel borsosabban szeretünk, mint kellene, ezért aztán csodálatos ötletnek tűnt túlzásba esni, így lett a vastagon borskérges hús nyakonöntve zöldbors mártással, amit bélszínhez/steakhez egyébként is imádok.
Ha egészben sütünk karajt, két lehetőségünk van arra, hogy ehető legyen a végeredmény: vagy kapunk karácsonyra egy húshőmérő villát, vagy pedig alacsony hőfokon sütjük a húst kétszeres ideig. Mindkettőt próbáltam, mindkettő szépen működik, a rostok szétválnak, a szaft nem veszik el, a hús nem szárad ki.

A karaj 2 személyre:

• 60 dkg csont nélküli karajból marad még vacsorára is
• egész vagy durvára tört színes bors
• 1 ek méz
• 2 ek (dijoni) mustár
• só
• 1-2 ek olaj

1. Az egészben vásárolt karajról levagdostam a hártyákat, illetve a csontot is, ha épp a hentes bácsi nem csinálta meg helyettem. Az egész borsot kávédarálón vagy mozsárban durvára törtem, így jön ki az igazi aromája, de készen is megvehető, a lényeg az, hogy ne finomra darált borsot használjunk.

2. Egy tálkában összekevertem a mustárt, a mézet, a sót és az olajat. Ezzel a mázzal a karajdarab minden oldalát szépen átkentem.

3. Mélyebb tálkában elegyengettem a durvára tört borsot, majd mintha paníroznék, ebbe forgattam a mustáros karajt. Vastag réteget kell alkotnia a borsnak, ezért kell alaposan bemustározni a húst, hogy jól rátapadjanak majd a borsdarabkák.

4. Forró teflonserpenyőben (olaj nélkül) a borsos karaj minden oldalát hirtelen megkapattam (két villával könnyű forgatni), majd egy kis tepsibe emeltem át, aminek az aljára olajat öntöttem. Lehet tenni alá/mellé darabolt hagymát, egy kis vizet mindenképp vagy bort is akár. Alufóliával lefedve két útra léphet a folyamat.

5/1. Ha nincs húshőmérőnk, akkor a sütő hőfokát 140 fokra állítjuk, ilyenkor két óra a sütési idő lefedve, majd a pirítás kedvéért 200 fokon még 5-10 perc.

5/2. Ha van húshőmérőnk, akkor lehet bátran sütni 180 fokon lefedve, kb. 50 perc után már le lehet ellenőrizni a belső hőmérsékletet. A hústűhöz tartozó táblázatból kikerestem a közepesnél kicsivel jobban átsült  állapot hőfokát, aztán alufólia nélkül még 5 percet pirítottam a tetején.

6. Amikor kivettem a sütőből, átemeltem a húst egy vágódeszkára, beborítottam alufóliával és 10 percet pihentettem a saját gőzében. Így lesz szép szaftos.

Zöldbors mártás:

• konzerv (puha!!) egész zöldbors
• 1,5 tk mustár
• fél tk ketchup
• citromlé
• vaj
• liszt
• tejszín
• tej

Az arányokkal bajban vagyok, mert csak érzésre készítettem. Az biztos, hogy legalább 3-4 ek vajat kell lassú tűzön olvasztani, ez 3 ek lisztet felvesz. Világos rántást készítettem, ízesítettem mustárral, ketchuppal, pár csepp citromlével, beletettem mondjuk fél üveg lecsöpögtetett zöldborsot (ez 4 ek lehet), felöntöttem kevés tejjel és több tejszínnel, hogy közepesen sűrű mártást kapjak. Jól össze kell forralni, hogy a liszt ne maradjon porszerű benne. 

A köret most ez volt: http://www.nosalty.hu/recept/mustaros-krumplisalata

Zöldborsós lepénytorony

Megunhatatlan szerelmem ez a lepény, ami azért különösen nagy ügy, mert új recepteket csak nagyon ritkán csinálok meg újra és újra. Azért került elő mégis legalább ötször már ebben az évben, mert tipikusan az az étel, amivel bármikor lenyűgözhetünk bárkit. Olyan gyönyörűen mutat egy fehér tányéron, mintha az ember valami őrületet pakolt volna a vendége elé, mégis viszonylag kevés pepecs az ára mindennek. 

A lepény pontosan úgy készül, mint egy tócsni, csak frissebb és édeskésebb a borsó miatt, a csirkekockák sósan pirultak, a jogurt pedig finoman felfrissíti a tornyot, szerintem maga a tökély. :)

A Nők Lapja Konyhában leltem rá, de a recept arányai szerint kivitelezhetetlen a lepény, ezért itt már azt írom le, ahogy ténylegesen működnek a dolgok.

Recept 4 főre:

• 50 dkg csirkemell
• olívaolaj
• majoranna
• 40 dkg zöldborsó
• 2 tojás
• 6-8 ek liszt
• só, bors, szerecsendió
• 4 dl natúr/görög joghurt
• snidlinghagyma
• 1 gerezd fokhagyma

1. A felkockázott csirkemellet sóval, borssal, kb. 3 tk majorannával és 2-3 ek olívaolajjal összekevertem, és ebben a pácban hagytam érlelődni, amíg a lepényeket elkészítettem.

2. A lepényekhez a zöldborsót sós-cukros (1 kk só + 2 kockacukor) vízben puhára főztem. Amikor elkészült, hideg vízzel átöblítgettem, hogy ne csapja ki a később hozzáadott tojásokat a forróság. 

3. Elővettem egy tálat, ebben krumplinyomóval félig összetörtem a zöldborsót. Ez azért nagyon fontos mozzanat, mert így kevesebb liszt kell és nem gurul szét a massza sütés közben. A zöldborsót sóztam, borsoztam, szerecsendióztam (kb. fél kk), elkevertem két tojással és annyi liszttel, amennyivel stabil masszát alkot. A nokedli állagánál keményebb, de még ragacsos a tészta.

4. A zöldborsós kevervényből nagyobb evőkanálnyi adagokat mértem ki, ezeket közepesen forró olajba pottyantottam, a kanál hátával lenyomkodtam/formáztam őket, és mindkét oldalukat enyhén pirosra sütöttem. 

5. Ugyanebben a serpenyőben (lehet másikban is) az olaj pótlása nélkül megsütöm a csirkemellkockákat. Az olajos pác elég a süléshez, egyetlen dologra kell csak figyelni: egyszerre ne tegyünk sok húst a serpenyőbe, mert akkor levet ereszthet pirulás helyett. Jól forrósítsuk fel a serpenyőt, tegyük bele a húskockákat, kis mozdulatokkal egyengessük el őket, de az első néhány (mondjuk 5) percben ne kevergessük, így kapnak kérget, így lesz szép pirult. Mindig csak egyet keverjünk rajta, aztán hagyjuk tovább pirulni.

6. A joghurthoz hozzákevertem a snidlinget és a reszelt fokhagymát, sóztam, borsoztam.

7. Amikor minden elkészült, a lepényekre tornyoztam a megsült csirkemelleket és megöntöztem joghurttal a tetejét. 

Csokoládétorta áfonyával

 

Szóval áfonya. Semmilyen fontos összefüggés nincs, de az jutott eszembe, hogy ezt a gyümölcsöt igazán kicserélhetnék az életemben a ribizlivel. A ribizlivel, amit nagymama tukmál, amit lepiszkálsz a (vegyes)gyümölcstorta zseléjéből, ami megmarad a gyümisali alján, amit hiába cukrozol agyon, amit megeszel, de csak úgy túl akarsz lenni rajta, amivel kapcsolatban sosem fogod elhinni, hogy mások tényleg igazi élvezettel eszik. Mégis szembejön újra meg újra, dögivel...bár az áfonya tenné ezt. Sosem piszkálnám ki a zseléből, legfeljebb elsőként, ha más bogyóval vegyítik. Áfonyát és fügét kérek szépen, sokat, mindig. Miért ezeket a legnehezebb elérni?

A torta amúgy nem egy habkönnyű darab, de az áfonya meg is érdemli a tömör gyönyört, én nagy élvezettel ettem. :)

Recept:

(Vakra sült) tortalap:

• 12,5 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• csipetnyi só
• 25 dkg liszt
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál hideg tej

Krém:

• 14 dkg vaj
• 15 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 8 evőkanál kakaópor
• csipetnyi só
• 4 tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 3 evőkanál finomított melasz (vagy méz)
• 3 evőkanál tejszín

Egyebek:

• 5-10 dkg friss áfonya
• 1 dl habtejszín
• 1 evőkanál porcukor

1. A tészta: a lisztet elkevertem a cukorral és a sóval, majd nagymama üzemmódban összemorzsolgattam a hideg vajjal. Amikor szépen eloszlott a vaj, akkor került bele a sárgája és a tej, amikkel gombóccá gyúrtam a tésztát. Próbálni kell mindezt gyorsan, ha nem állna össze, akkor még egy kis tej segít. Folpackba hengergetve hűtőben pihentettem egy órát. Elővettem egy nagyobb tortaformát (28 cm), a hideg tésztából pedig fél cm vastag szeleteket vágtam, és ezekkel béleltem ki a formát, szépen összenyomogatva a széleket. A tetejére alufóliát borítottam (lehet sütőpapír is), szép adag száraz lencsét borítottam (lehet bab és borsó is, nehezéknek kell), és így dugtam a sütőbe 10 percre 180 fokon. 10 perc után leemeltem róla a nehezéket alufóliástul, és anélkül sütöttem még 5 percig. (A végeredmény egy majdnem megsült tészta, még kissé halovány színnel, a macera oka pedig az, hogy a krém ne áztassa el a tésztát.)

2. Krém: a vajat, a csokoládét, az átszitált kakaóport és a sót vízgőz felett összeolvasztottam. Egy tálban habosra kevertem a tojásokat a cukorral, a melasszal és a tejszínnel. Ebbe forgattam bele a csokoládékrémet, végül megtöltöttem a krémmel a tortalapot, és 150 fokon 40-45 percig sütöttem.

3. Egyebek: ha kihűlt a torta, lehet rá kenni 1 dl tejszínből 1 evőkanál cukorral felvert habot, és díszíthető bármilyen gyümölccsel, nálam most ugye épp áfonyarajongás van.

(A "feltét" miatt hűtőben tárolandó. Az alaprecept Jamie Olivertől származik.)

A padlizsánok

Először egy muszaka:

Talán meglepő, de a finom muszakának egyetlen titka van: a fahéj. Lehet készíteni tejföllel, besamellel, csak paradicsomszósszal, hússal, hús nélkül (vagy anélkül talán mégsem ;) ), de azt a tipikus ízt a fahéj fogja adni neki. Mellesleg annyira eltalált engem ez az ízvilág, hogy lényegében az összes darált húsos raguba teszek most már fahéjat, pl. chilis babhoz nagyon jó, meg töltött ilyen-olyan zöldségekhez is.

4 adagnyi:

• 3 darab padlizsán
• 40 dkg darált hús
• 1 doboz hámozott paradicsom (feldarabolva)
• 1 közepes vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors, fahéj, oregánó, cayenne bors
• 2 kis doboz tejföl
• 2 tojás
• olívaolaj

1. A padlizsánokat felkarikáztam, kiterítettem egy tálcán, és ecsettel vékonyan megkentem őket olívaolajjal. A padlizsánnak van egy olyan heppje, hogy csak akkor hajlandó látványosan sülni, ha mindig van alatta olaj, ámde amint olaj kerül alá, úgy nyeli magába azt, hogy észre sem vesszük. Ezt cselezi ki az a módszer, hogy előre megkapja a neki szánt olajmennyiséget, így a serpenyőben már egész jól működnek a dolgok. Tehát közepes lángon az összes karikát megpirítjuk, amihez érdemes két serpenyőt használni egyszerre, mert kicsit lassú a folyamat. Állítólag lehet sütőben is sütni, de még nem próbáltam.

2. Egy másik, magasabb falú serpenyőben olívaolajon átfuttattam a felkockázott hagymát és fokhagymát, majd hozzáadtam a darált húst és fehéredésig pirítottam. Megszórtam sóval, borssal, 1 csapott teáskanál fahéjjal, 1 teáskanál oregánóval és annyi cayenne borssal, amennyire csípősen szeretjük az ételeket. (Nem kevéssel.)

3. Amint kifehéredett a darált hús, hozzáöntöttem a hámozott paradicsomot (levestül), és közepes lángon készre főztem. Nagyjából 20 perc kell hozzá, akkor jó, ha jó sűrű szaftja van.

4. A két tojás sárgáját összekevertem a tejföllel.

5. Rétegezés: padlizsán + só, darált hús, tejföl, padlizsán + só, darált hús, tejföl, a végén padlizsán + só és tejföl.

6. 200 fokon 20 perc alatt összesült a muszaka, tzatzikivel ettük. Lehet kenyérrel is, de valamilyen saláta mindenképp ajánlott hozzá, mert tömény étel.

Hússal töltött padlizsán:

Recept:

• 1 nagy padlizsán
• 1 kis fej hagyma
• 30 dkg darált hús
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• 1/2 dl vörösbor
• só, bors, oregánó, 1 kiskanál fahéj
• opcionálisan tejföl és snidlinghagyma
• sajt a tetejére

1. A felkockázott hagymát olívaolajon kis lángon párolgatni kezdtem, majd 1-2 perc után feljebb csavartam a lángot, és belepakoltam a darált húst. Fehéredésig pirítottam, beleraktam az apróra vágott/átnyomott fokhagymát és a paradicsompürét, majd jól átforgattam velük.

2. Ha a hús levet ereszt, akkor azt el kell párolni, csak utána jöhet bele a vörösbor, amit 2 perc alatt kiforraltam belőle. (Így nem lesz erős boríze.) Ezután felöntöttem egy kevés vízzel, fűszereztem és tettem bele fél leveskockát is, de azt nem muszáj.

3. Amíg ez párolódott, kettévágtam a padlizsánt, kifarigcsáltam a belsejét 1-2 centis peremet hagyva, és beleállítottam egy tűzálló tálba. A húsát felkockáztam és kevés olívaolajon átpirítottam, végül azt is beleraktam a raguba.

4. Összesen 20 percig kell főnie a husinak, a végére el kell párologtatni minden levét. A padlizsánokat kikentem vékonyan snidlinges tejföllel (kihagyható), rákanalaztam a husit, a tetejére tettem még egy kis tejfölt és megszórtam reszelt sajttal.

5. 200 fokos sütőben 15-20 perc, pirulásig sütöttem.

Chilis-fokhagymás tarja kakukkfüves lilahagymával

Gondoltam, hogy megvárom a vizsgaidőszak végét az újabb bejegyzésekkel, de ezt most muszáj. Már csak azért is, mert az első falat után azzal a felkiáltással néztünk össze, ami röviden rekonstruálva nagyjából így nézhetne ki: "aztajókurvakibaszotteget". Ettünk mi már jókat, ettünk mi már eszeveszettül különleges dolgokat, de hogy ez a mai ebéd mennyivel szárnyalta túl az eddigieket, azt se én, se a róla készült kép nem tudja visszaadni sajnos, úgyhogy kénytelen lesz elhinni mindenki, ha már a káromkodással is ezt sulykolom. :)

Állítom, hogy a titok a SÜTŐPAPÍR, mert hogy a fűszerek nem dominálnak, nincs mindent verő szötty rajta/hozzá, csak a csodálatos sütőpapír, amiben sült a lilahagyma mellé szánt köret! Merthogy a lilahagyma (Jamie Oliver receptje) volt a kiindulási pont, a többit szinte mellékesnek szántam.
A krumplit és a tarjaszeleteket is minimál ízesítéssel sütőpapírba csomagolva sütöttem meg, és nem tudom, hogy mi történt, amíg én kétségbeesetten pislogtam a biokémia jegyzeteim felett, de amikor kinyitottam ezeket a batyukat, olyan helyes pirult krumpliszeletkék és olyan nyálcsorgatóan illatozó hús fogadott, hogy alig volt lelkierőm fotózni.

Két éhes főre:

A tarja:

• 4 szép szelet tarja (beszerzési mód: bájolgás a hentessel)
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1 kisebb chili (nekem szárított volt)
• 2 ek olívaolaj
• 1 ek méz
• só, bors

Az ügymenet rettentő egyszerű: a hússzeleteket sóztam, borsoztam, a fokhagymát vékony karikákra vágtam (szépen rápirulnak majd a húsra, semmiképp ne reszeld csak úgy rá, mert elvész a varázs), a chilit pedig feldaraboltam. Utóbbi kettőt összekutyultam olajjal és mézzel, majd rákenegettem a hússzeletekre.

Téptem egy nagyobbacska darabot a sütőpapírból, a hússzeleteket pedig úgy fektettem rá, hogy a szeletek kissé (1/4-ig mondjuk) fedték egymást. A csomagolás egészen konkrétan úgy néz ki, mint ahogy a felvágottakat szokták a hajhálós nénikék: középen összecsavar, két végén aláhajt.

Szóval ez kész, mehet a tepsire (alá is raktam sütőpapírt, mert előfordulhat, hogy kicsorog belőle ezmegaz).

A krumpli:

• 30 dkg krumpli karikára vágva
• friss vagy nemfriss kakukkfű
• 1 evőkanál görög fűszerkeverék
• só, bors
• 2 ek olívaolaj
• 1 kiskanál teavaj

A mechanizus ugyanaz, mint a hús esetében: a krumplit összegyúrtam a fűszerekkel és az olajjal, sütőpapírra borítottam, ráültettem a vajat, és pontosan ugyanúgy becsomagoltam őket, mint az előbb a húst. Egyszerre sültek, úgyhogy a krumplis batyukat is a tepsire pakoltam.
 

A sütőt 180 fokra melegítettem elő, benne a két batyu egyszerre készült el, nagyjából 35-40 perc alatt. A legvégén kinyitottam mindkettőt és kicsit még pirítottam a tetejükön.

A lilahagyma:

• 4 fej lilahagyma
• valamennyi vaj
• só, kakukkfű
• tengeri só

Ez sem nagy művészet ám, egy süthető tál alját fél centi magasan tengeri sóval töltöttem fel. A lilahagymákat meghámoztam, az aljukat egyenesre vágtam, hogy ne boruljanak fel, a tetejüket pedig x alakban bevagdostam. Ezzel az a tapasztalat, hogy vagy kettétörik vagy nem lehet kinyitni, ezért ék alakban vágtam be a tetejüket, kiemelve egy kis hagymafelesleget. Így már rendesen meg lehet sózni belülről is, és jól tele lehet tömni vajjal a réseket. A tetejére kakukkfű került, ráültettem őket a sóágyra, és szintén 180/200 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsült.
Amikor kivettem a sütőből, már jól megsült a hagymák csúcsa, de érezhetően ress (undorító egy szó ez) volt még a közepük, ezért alufóliával lefedve 10 percig állni hagytam őket a saját gőzükben, így lett tökéletes.

Akinek szupersütője van, a két műveletet csinálhatja egyszerre, én előbb hagymáztam, utána pedig megsütöttem a húst és a krumplit.

Barna sörös csirkeragu

Nem különösebben hatott meg az egyetemes medvehagyma-mánia, de nyilván egyszer csak vesz az ember, ha már annyira mutogatják. Kellemes íze van egyébként, amit csodálatosan elveszít főzés hatására, úgyhogy leginkább friss kencékbe, szendvicshez, salátába ajánlanám, nem pedig ehhez a recepthez, bár nem ártott neki, csak észrevehetetlen volt. Az eredetiben nincs, de ha a hűtőmben zöldellik egy nagy csokor, akkor addig kerül bele a főzeményekbe, amíg el nem fogy, nyilván. Mindenesetre jól mutat a képen. :)

A ragu Stahl Judit receptje, és az a zseniális benne, hogy iszonyatosan gyorsan elkészül, de olyan összetett ízvilága van, mintha órákig bűvöltük volna a tűzhelyet.

3 személyre (se 2-re, se 4-re nem tudok főzni):

• 1 nagy csirkemell
• 5 dkg vaj + 3 evőkanál olaj
• 1,5 dl barna sör (én soproni démonnal próbáltam)
• 0,5 - 1 dl víz
• 1 narancs reszelt héja
• 1 evőkanál baracklekvár
• 1 vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 kávéskanál őrölt gyömbér
• 1 kávéskanál őrölt kömény
• só, bors
• 2 dl főzőtejszín
• 1 evőkanál étkezési keményítő

1. A csirkemellett felkockáztam és félretettem.

2. Egy edénykében összekevertem a barna sört, a narancs héját, a baracklekvárt, a lereszelt vagy felkockázott hagymát, az összezúzott fokhagymát, a gyömbért, a köményt, némi sót és borsot, és először csak a víz felét. (Ha sűrű a tejszínünk, akkor bele lehet rakni mindet.)

3. Vaj és olaj keverékén megpirítottam a húskockákat, majd felöntöttem az előbbi keverékkel, és 5-10 perc alatt összefőztem.

4. A tejszínt kikevertem a keményítővel és összeforraltam a raguval. Itt jöhet bele még egy kis víz, ha túl sűrű lenne.

(Sütőben sült krumplival ettük, de rizzsel is jó lehet.)